ricsi

|

szentkarácsony 2009

ha jól emlékszem, ez már ilyen tradíció. Mármint, hogy postolunk a szentkarácsonyi élményekről. Bár andriska orr-művészetét nem fogom tudni felülmúlni, azért ideszántok pár sort. Naszóval a szentkarácsony az nálunk mindig izgalmas. Karácsonyfa díszítésből családi veszekedés, satöbbi. Itt ezt most megfejeltük azzal a könnyítéssel, hogy kicsi fánk van, tehát a díszítés nem olyan nehéz. Bár most is elhangzottak olyanok, mint “huszonnyolcéve élek veled és minden évben megpróbálod vitorlaszerűen felrakni az égőket” , de ez semmi sem volt. Tényleg, röviden és tömören annyi mondhatok, hogy ilyen nyugodalmas karácsonyfánk még sosem volt. Haha, de a hal! Na az kárpótolt. Mindig esszük degesszámra (létezik ez a szó?) fogast jól. A fogas egyik rossz tulajdonsága, hogy fagyosan elég nehéz elrágni. Ezt elkerülendő, ki kell venni a hűtőből, jóval a szent étel elfogyasztása előtt. Na, nálunk itt volt a problema forrása. Idősebb András mintegy “elfelejtette” kivenni a három cápaállatot a jégről. A végét ki lehet találni. A halak kaptak egy plusz napot, hogy élvezzék a sarkvidéki éghajlatot a hűtőben. (azóta elfogyasztódtak)

Jött a jézuska is, mint annak rendje és módja. Hozott ezt meg azt, főleg Andriskának Esztertől jót. Ezt itt. Tényleg. Nem vicc.
cudar mesebeli lovak

Az édesszülőket szviccseltük, egy mini mekintost organizáltunk a süvöltő warpc1.0 helyére. Természetesen minden nem lehet jó, a frau ajándéka még valahol a nemzetközi posta szövevényes rendszerében van. Mondhatni nem érkezett meg. Sose bízz zöld rövidgatyásokban.

Tömören ennyi, andráspajtás visszatért az alkoholgőzzel szakácsélményekkel teli győrbe, én meg itthon lógatom a lábamat jól. Este elmegyünkhiphoppzenére lóbálni a kezünket bjudapestre, de egyébiránt láblógatós a helyzet.

na ja mégvalami. megnéztük andróssal a helyőrség (the outpost) című filmet. zombi nácik megzombulnak. féltünk mint a szemét, pedig nem is horror. de ajánlom, mert mókás.