ha jól emlékszem, ez már ilyen tradÃció. Mármint, hogy postolunk a szentkarácsonyi élményekrõl. Bár andriska orr-mûvészetét nem fogom tudni felülmúlni, azért ideszántok pár sort. Naszóval a szentkarácsony az nálunk mindig izgalmas. Karácsonyfa dÃszÃtésbõl családi veszekedés, satöbbi. Itt ezt most megfejeltük azzal a könnyÃtéssel, hogy kicsi fánk van, tehát a dÃszÃtés nem olyan nehéz. Bár most is elhangzottak olyanok, mint “huszonnyolcéve élek veled és minden évben megpróbálod vitorlaszerûen felrakni az égõket” , de ez semmi sem volt. Tényleg, röviden és tömören annyi mondhatok, hogy ilyen nyugodalmas karácsonyfánk még sosem volt. Haha, de a hal! Na az kárpótolt. Mindig esszük degesszámra (létezik ez a szó?) fogast jól. A fogas egyik rossz tulajdonsága, hogy fagyosan elég nehéz elrágni. Ezt elkerülendõ, ki kell venni a hûtõbõl, jóval a szent étel elfogyasztása elõtt. Na, nálunk itt volt a problema forrása. Idõsebb András mintegy “elfelejtette” kivenni a három cápaállatot a jégrõl. A végét ki lehet találni. A halak kaptak egy plusz napot, hogy élvezzék a sarkvidéki éghajlatot a hûtõben. (azóta elfogyasztódtak)
Jött a jézuska is, mint annak rendje és módja. Hozott ezt meg azt, fõleg Andriskának Esztertõl jót. Ezt itt. Tényleg. Nem vicc.
Az édesszülõket szviccseltük, egy mini mekintost organizáltunk a süvöltõ warpc1.0 helyére. Természetesen minden nem lehet jó, a frau ajándéka még valahol a nemzetközi posta szövevényes rendszerében van. Mondhatni nem érkezett meg. Sose bÃzz zöld rövidgatyásokban.
Tömören ennyi, andráspajtás visszatért az alkoholgõzzel szakácsélményekkel teli gyõrbe, én meg itthon lógatom a lábamat jól. Este elmegyünkhiphoppzenére lóbálni a kezünket bjudapestre, de egyébiránt láblógatós a helyzet.
na ja mégvalami. megnéztük andróssal a helyõrség (the outpost) cÃmû filmet. zombi nácik megzombulnak. féltünk mint a szemét, pedig nem is horror. de ajánlom, mert mókás.