ricsi

|

Luxatio cubiti, azaz hogyan basszunk ki magunkkal, de nagyon

Ez már régi történet, de remekül lehet rajtam röhögni, szóval csak-csak megosztom. Történt vala, hogy a remek kis motoros pajtásaimmal elmentünk gokartozni , ahol bizony lehetőség volt lasertag-et játszani. Nem, nem lézerkardot. Mi a Lasertag? A Lasertag (magyarul lézercsata, lézerharc) egy új csapatjáték, amely fejleszti a stratégiai gondolkodást, a vezetői készségeket, a csapatmunkát… Elméletileg vicces hasznos mókás játék – olyan mint a paintball, csak lézerfegyverrel lősz. Elméletileg…

Gyakorlatilag egy cigányputri kaliberű helyen futkostunk műanyag fegyverekkel, egymásra 30 centiről lőve. Nulla értelme volt, viszont az egyik teremben egy remek 3-5 centis padka volt a szoba kellős közepén. Na egyet lehet találni, ki esett pofára benne.

Nyert.

De nem csak elestem, hanem nyélen nekiestem a szembejövő falnak. Összeestem izibe, a kispajtásaim próbáltak felmerni. Ezt elégé akadályozta, hogy a bal kezemben (figyelem, szakkifejezés következik) kibaszott fájdalom jelentkezett. Mondom csaknem na ne deháthogy eltört? ennyitől nemlehet haggyálmár. Kicsit még szenvedtem, majd kiadtam a parancsot: mentőt ide, medikoptert! A pajtik hívták KIT-et a számot, ahol természetesen a válasz: tessék bejönni. Megpróbálkoztunk a megindulással, de nem igazán éreztem magam készen a dologra. Azt hiszem itt kezdtem el a magyar egészségügyet kedves szavakkal (gecik, köcsögök, stb) illetni. A 3. telefonra aztán mégiscsak küldtek egy mentőt, ami gyenge 20 perc alatt ki is ért. Bejönnek a srácok, rettentő jó fejek. Nézik, vakarják, aztán hozzákötik a kezemet a testemhez “még jó hogy ezzel nem indultál el, beájultál volna a fájdalomtól”. Remek köszi hogyafaszba hoztam ezt össze miezmár mibajom.

Veretjük a mentővel, minden fékezés egy külön öröm. Beérkezünk a Merényi kórházba, ami felőlem akár Debrecenben is lehetett volna. Várok a váróban, körülöttem a friss jégen elesett alkeszek. A velem tartó pajtások elszórakoztatták a folyosó népét, miközben végre sorra kerültem. Röntgen, kézi vizsgálat, fejcsóválás.

Beszélj ember, mi a diagnózis. Könyökficam (Gyakori sérülés a kontakt és a küzdősportok művelőinél. A ficam következtében a rögzítő szalagrendszer is sérül. A mechanizmust tekintve indirekt (nyújtott karra esés) módon jön létre. A ficam során ér- és idegsérülés is bekövetkezhet. )

Nem vagyok feldobva, mondom szikét azt ne! Kérdezi az altatóorvos, mit és mikor ettem, mert ő biza bekábítana, buli az élet. Mondom 2 órája, “hát az szopás, akkor még 4 órát várunk”.  Levert a víz (ami még bennem volt), mondom csináljatok valamit beszarok. Hümmögnek, szólnak a kétajtós szekrény ápolónak (legyen a neve Zsolt) – próbáld már visszarántani.

Megpróbálta.

Ti ne próbáljátok. Fájt. Mondom állj helló. Röhögnek, én is, kínomban. Jön az altalóführer, azt mondja van még egy megoldás, de az veszélyes meg nem tuti. Nem tudta, hogy a középső nevem beargrylls, a veszéllyel kelek. Ok rendben feküggyé, beadok a nyakadba egy cuccot, de ne mozogj mert ha rossz helyre adom buktuk a projektet. Adjad injektáljad ne kímélj. Megkezdődött a procedúra, egy szúrás majd a kérdés “hol zsibbad”. Szerencsére profi volt az ember, és 2. próbára eltalálta az ideget, mert a kezemen futott a zsibbadás. Ez után vártunk még egy fél órát mire elzsibbadtam, majd nekidurálták magukat. Közben persze ment a röhögés, pánikkeltés, remek hangulat volt. Komolyan, ilyen jó társaságban érdemes az embernek az életéért könyörögnie. Na ott tartunk, hogy zsibbadok, doki elkezdi húzni csavarni a karomat. Fájdalom már semmi, viszont viccesmókás ahogy kattog ropog a csont. De sajna akárhogy csűrte csavarta, csak nem akart visszamenni. Jött a korábban említett kisméretű haver egy szintén zenész kollégával. Doki felugrott az ágyra amin feküdtem, 2 csávó nyomott lefele, doki meg húzott. Nehéz átadni a helyzet komikumát, volt ott szitkozódás és alternatív gyógymódok (“menjél már vissza mi a bajod”). Jó pár perc küzdelem után egyszer csak KATT, visszaugrott. Mondhatom kibaszott jó érzés volt, ahogy elmúlt a nyomás/feszítés. Doki aggódva tekint, mondja mostugrikahalavízbe.  Nézem nemértem, megemeli, elengedi, vigyorog. Mint utólag kiderült nem elég ha visszaugrasztják a helyére, ha a szalagok nagyon sérültek, akkor rögtön kiugrik újra, és jön az ipari mélyfúrás. Mázli, hogy bírták, tartottak –  a doki egy későbbi vizit során elmondta, hogy 99% biztos volt, hogy műtét lesz, olyan szarul nézett ki a karom.

Vigyorgás, gipszelés, tessék bennmaradni egy éjszakát – mivan? Az altatófűrer köti az ebet a karóhoz, olyan erős érzéstelenítőt kaptam idegpályába, hogy átterjedhet a tüdőmre, és akkor nyugodtan megfulladok. Na remek, kérek egy junior suite-t, izibe.

Ez volt az esemény igen izgalmas leírása, remélem mindenki remekül szórakozott. Sikerült egy 10 éves módjára elesnem és elbaszni a bal könyököm. Kérdezte mindenki, síbaleset – hát ennél sokkal lúzerebb :) Közben letellt a 4 hét remek gipszben, és már 2 hónapja gyógytornára járok. Jelenleg 10 foknál tartunk, azaz ennyi hiányzik még a teljes kinyújtáshoz. Emelni, motorozni és feketelacival versengeni még nem tudok – cél a június, amikor már szeretnék motorozni nyélen.

langyos

|

a legaljasabb.

Szabad legyen némi fogalmi kitekintéssel kezdenem: az aljasság a stílusnak az a neme, amely az illetlenségek és erkölcsi nemtelenségek bemutatásában gyönyörködik, mondják az okosok. Na most a probléma, hogy a jelző jelen esetben engem illet, ráadásul fokozhatóságának majdnem legmagasabb szintjén.

Elég is a fecsegésből. meine Damen und Herren … Langyos Péter jelen bejegyzéssel egyetemben – vezérRikkherd buzdítására – megkezdi hosszú évek kitartó munkájával gyűjtött szennyesének kiteregetését.

Mivel van mit. Jelzem a titulust indokolatlanul idejekorán kaptam meg. Aljasságom bimbaja alig kezdett nyílásnak eredni, mikor is egy heves nyáresti italozást követő reggelen a „már megint az angyalarcú volt a legaljasabb” mondattal prezentálták az este történéseit. Ehhez valójában elég volt korábban egyszer falatnyi tangakölteményben meghódítani egy balatoni MekkDonál’c falatozót, majdan pedig megittasodván –  a rúdtáncos képességeket túlértékelve – egy kandelábert kettétörni a jó Koroknaiék ivójának szomszédságában.

Természetesen a kalandok ezzel nem érnek véget, hiszen azóta kétszer eredt virágzásnak az ibolyavirág, a cifraságok, ha hullámzó intenzitással is, de sokasodtak, s címemet is egyre hitelesebben (büszkeséggel) viselhetem. Így biztosíthatlak benneteket, hogy eme rövid prológusomat alkalmasint remek történetek követik minipónikról, alulértékelt diktátorokról, meggondolatlan italfogyasztásokról, asszonyok meghódításáról, langyos kívánalmakról, s elhagyott cipőcskékről.

Aki mostanra tökös férfiembert képzelt személyemben, gyorsan ki kell, hogy ábrándítsam. Példának okául tudva lévő, hogy felnőttkort el nem érő hölgyek (továbbiakban: kisssssláányok) közelében is úgy remegnek a lábaim, mint a nyárfalevél, langyos picsogásba kezdek, s indokolatlanul úgy örülök magamnak, mint az egyszeri falusi leány, kit a búcsúi bálból baszni visznek.

andris

|

kábítószerek és vérengzés a vágóhídon!

GECIDURVABAZDMEG! Én ilyet még nem éltem át. Az hogy a nyitott temetőkapu mellett elkerékpározva hirtelen kaparászásra leszek figyelmes, az csak egy dolog. Előfordulhat ez bárkivel aki a temető utcájában lakik. Sima liba.

Na de ami ezek után következett, az a nem semmi ám!

Hazaérek, 10es skálán mondjuk 2es szintre italozva önmagam, és a következő dolog fogad: Kikúrt hatalmas bogár vagy rovar (sajnos nem tudtam megállapítani a kitinpáncél meglétét) röpköd a teraszon a lámpa irányába. De nem ám valami gyenge módon! izomból neki a falnak, hogy még csattog is. Hála istennek, hogy jelző kutyánk van, negyed négykor NYÉLEN elkezd ugatni, akármit csinálok, nem hagyja abba. Gondoltam okosat, felkapcsolom benn a villanyt, bemegyek jól megnyugtatom az őrjöngő vadat, majd miután elhalkult, bezárom ajtót, lekapcsolom a teraszvilágítást stbstb…

kicsi hiba csúszott a remekül átgondolt tervembe:

Épp nyugalmazom a vadat, megdícsérem milyen ügyes, röpke 3,5 perc után fel is ismert, LÁTOM ÁM! hogy az előbb említett seggpicsa hatalmas rovarbogár benn van a nappaliban, és mint a barom repül neki mindennek. Háhh! király, pánikra semmi ok: mert eszembejutott Édesanyám utánozhatatlan, jólbevált taktikája: fél flakon kemotoksz, és es ist kein problem. Na ez viccen kívül akkora rovar volt, hogy a majdnem teljes doboz kemotoksz mint irtószer le sem lassította, sőt, méginkább felgyorsította az állat mozgását. Itt gondoltam rá, hogy elvesztem a fejem, és lerohanok a szobámba, ahol ajtót ablakot bezárva biztonságban leszek, de inkább minden férfias dolgot előkapartam magamból, megpróbáltam hát agyonverni. Jelezném finoman, ez eleve halva született ötlet volt: Próbáljatok csak meg megtámadni egy olyan objektumot / tárgyat / élőlényt / bármit úgy, hogy jobban féltek tőle, mint a tűztől. Na most tök komolyan, esélytelen. Nem is olyan régi remek élményre visszagondolva, a következő hasonlatot állítanám: Odamenni 2-3 főből álló tetovált, 200 kiló és ugyan ennyi centi magas felbőszített nácihoz és közölni, hogy most bizony inkább mégiscsak az ő kurva anyjukat… pont ugyanezt éltem át lélekben.

Maradt a rovar eszén történő túljárás: kevésbé férfias, de annál inkább nőiesebb megoldás, műanyag zárható tetejű ételtartó doboz kézbe készítés, majd halkan bogárhoz odalopakodás, bogár ezt észrevevés, röpködni kezdés, én pedig: lopakodást inkább menekülőre fogásra váltás. Újrapróbálkozás, majd halálközeli élmény átélés, mégis sikeres befogás: tető rázárás, teraszra kirohanás. Önmagamat betonkemény férfinak érzés!

Vagy az egész meg sem történt és kiderül hogy a Koróban az üveges búzába halucinogént csempésznek, vagy pedig valóban életem egyik legdurvább vadállat szelidítéses estéjén vagyok túl. Tudtam én hogy forró balatoni nyárnak nézünk elébe, nadebazdmeg hogy ennyire…

ricsi

|

Megint születésnapja van a gyereknek

nesze andriska

ricsi

|

Blitzkrieg!

A hétvégén a faluszéli kempingben motorostalálkozó volt, ami ráadásul a világ egyik legkeményebb klubjának rendezvénye volt. Mindezzel párhuzamosan pár haver legénybúcsút tartott, ezzel térben és időben is egy pontra helyezve a sztorikat.

Történt, hogy a legénybúcsús figurák elmentek egy kis romantikus bebaszós hajókázásra, majd pedig hajnali 1-re szerény szállodánkba várták a ribancokat meglepetéshölgyeket. Megbeszéltük, hogy 1-kor tali, biztosítjuk nekik a helyszínt és a kiszolgálást. Érkezünk a szállodához, ahol látjuk, hogy a skacok kint állnak az utcán. Bazsi barátom erősen fogja a fejét, és szemöldöktől lábujjig csurom vér mindene. Kérdezzük “wtf’, mondják a szállodában lakó 30 barátságos német motoros kicsit agyonverte őket. Még a mondatot sem bírják befejezni, amikor Andriska elrohan mellettem, üvöltve: “FUTÁÁÁÁS”. Nézek előre, hát rohan felénk 30db hegyomlás. Nem is kellett több, rohantunk, mint Carl Lewis.

Szerencsénkre nem volt kedvük futni, a lellei főtéren kipihentük magunkat. A srácok hívták rögtön a kékeket, amit én próbáltam megakadályozni. Hamarosan meg is érkezett 3 kisegér méretű, de annál bátrabb fellépéssel rendelkező kolléga Kiugrottak a kocsiból, bőrkesztyűben, tonfával. Mondom ne olyan gyorsan! “te csak ne aggódj, lerendezzük őket perc alatt” hát jó, de mondom eléggé nagyok a haverok. “semmi gond, van nélunk 2×14 lőszer, megállítjuk mindet. Meg múlthéten balhéztak a cingányok, odamentem egyedül, úgy rebbentek szét…” Mondom menjél soksikert halott vagy. Mondanom se kell (de kell, hisz én vagyok a mesélő) az arc 15 másodperccel azután, hogy meglátta a brigádot, már a kocsi mögött reszketett, és hívta az erősítést.

A spanok ahogy meglátták a rendőröket, kedvesen közölték a recepcióssal, hogy ha valaki azt meri mondani, hogy ők kezdték, szétverik a kócerájt. Ennek nyomatékosítására berendezkedtek ostromra, karnisokat, virágkarókat és hasonlókat szedtek össze… Éreztem hogy vége a mókának, hívni kell a lovasságot. Óriási szerencsémre az egyik kedves ismerősöm is tagja a klub hazai részének. “nyertek bazdmeg gázvan megölnek megesznek jajj” hívásom után hamarosan megérkezett pár arc a hazaiaktól, és lecsitítgatták a kollégákat. Mögöttük én is bemerészkedtem, ahogy megláttak, rögtön elém állt 3 hústorony “temitakarsz meghalsz” nézéssel. Ékes németemmel elmagyaráztam nekik, hogy én hívtam a haverokat, nem akarom a rendőrséget, oldjuk meg okosba. Megértette, bólintott, majd a következő mondatot intézte az ölésre ugrásra kész sereghez:

Er is ein von uns!

Remélem senkinek sem kell lefordítanom, mintha megváltozott volna mindenki. Kenyérre kenhető haverok lettek, akik aggódva lesték, mi fog történni. Közben kint a rendőrök még mindig gyűjtötték a bátorságot, bent pedig elmesélték a németek, hogy valaki beugatott nekik, azért csattant pár pofon. A mieink arra emlékeznek, hogy Bazsi odament haverkodni “ducati, V2″ vezérszavakkal. Valószínűleg sohasem derül már ki, a lényeg, hogy a németek ütöttek először és utoljára. Közben megérkezett a mentő, a 17 srác a parkolóban várta csendben a fejleményeket, a 30 motoros a teraszon sörözve. Bazsival irány a kórház, ha jól tudom 4 öltés a homlokán, eltört orr, eltört szemüveg. A fiúk még próbáltak “jogállam” és “felelősségre vonás” szavakkal hatni, de egyre jobban tudatosult mindenkiben, hogy itt max. csendben elkullogunk, és örülünk, hogy nem kapunk többet. Nem mondtam, de a magyarok otthagytak 2 srácot őrizni a békét, akik sikeresen megakadályozták a még ittas és még bátor hazánkfiait, hogy bemenjenek és “600 euró a szemüvegekért azonnal, köcsögök” szavakkal méltóságteljesen elhagyják a földi életet. Tőlük azt is megtudtuk, hogy örülhetnek a fiúk, hogy ennyivel “megúszták”, mert nem szoktak ilyen kíméletesek lenni a srácok.

Száz szónak is egy a vége, hajnali fél5-kor végre megérkezett a nyomozó (a németeknél KRIPO, azaz kriminalpolizei – tudtam meg tőlük), aki szépen fölvette a vallomást, hogy senki nem látott semmit. Ami egyébként tényleg igaz, fogalmuk sem volt  a srácoknak ki és kit ütött. Röviden és tömören, ha a rendőröktől várjuk a megoldást, talán még most is ott állunk és ostromoljuk a szállodát – nagy szerencse, hogy volt egy telefonszámom, ami megmentette a helyzetet. A megszokottól eltérően nincsenek illusztrációk, nem kívánom, hogy valamelyik reggel a 30 keményen bepipázott arc megjelenjen a lakásomnál, hogy megdolgozzák  itt ezt a hédert! Feszítővassal, hegesztőpisztollyal!..

ricsi

|

Körzetük az autópálya, tempójuk halálos

A pajtások és és én egy tiroli motorostúrán vettünk részt, ahonnan bizony haza kellett jönnünk. 700km várt ránk, az osztrák autópálya hívogató karjaiban. 7-en indultunk el, mint a gonoszok. Kb. az út felét tettük meg, amikor tempós haladásunk közben egyszer csak bezuhan mellénk egy birodalmi elfogó vadász, villogóval, szirénával. Integetnek, hogy follow me kommen sie schnell. Kb 10 km-en keresztül 100-al követjük őket, majd megállunk az első pihenőben. Kiugrik a két marcona, és elkezdik nyomni a skacoknak. Ők mutogatnak rám, hogy “dojcs ő”. Odajön a a rendőrnéni hozzám, és egy szuszra egy olyan stand upot nyom le nekem, amiből cask a verrüchte ungarische szavakat értem. Mondom wtf lassuljál mitakarsz.

Nagy nehezen kihámoztam, hogy a kedves osztrák elvtársak betelefonáltak a rendőrségre, hogy 15 magyar motoros ámokfutást rendez az autópályán, cikáznak és gyorsan mennek. Mondom kac kac kukac, bárki betelefonálhat, mire büntetsz meg, bemondásra? Ők is vicces kedvükben voltak, mondták hogy nem kérnek sokat, csak a jogsinkat. Jött a wtf arc megint. Na jó, el lehet intézni valahogy, 150€/fő, és ugye a bejelentők szerin 15en voltunk, tehát kérnék a 15×150-et marokba. Ezzel csak egy baj volt.

Hárman voltunk.

Mondom majomparádé, nem vágod hogy a 3 nem egyenlő 15 van motorossal? Persze ez a tény őket hidegen hagyta, sőt, követelte rajtunk, hogy adjuk elő a többieket. Na persze, eldugtam a hátizsákba. Ment az egyezkedés, kiderült, hogy nemcsak hogy betelefonáltak a rohadt fasszopó geci az osztrákok, de még rendszámot és személyleírást is mellékeltek rólunk. Volt a piros dzsekis srác, aki 192-vel ment (hogy a mergában 120al utazó köcsög ezt hogy mérte be, az misztikus), volt a piros hátizsákos, aki vadul cikázott a sorok között.

Meg voltam én, akiről nem szólt a fáma, de ha már ott vagyok…

Nagy nehezen lealkudtunk 70€-ra a bírságot, mondták akkor 15×70. Percekig magyaráztam hogy 7 az a 15… akkor 7×70.

Anyád.

Végül kifizettük a hármunk sarát, és búcsúzásul még közölték, hogy a teljes autópálya-rendőrségnek leadták a leírásunkat, és a teljes hazautunkon figyelni fognak ránk. Ugye milyen figyelmesek?  130-al elcsattogtunk a határig, közben 2 rendőrkocsiból kaptunk “aha a gecik itt vannak” pillantásokat. Persze a maradék 4 nem került elő… Később megtudtuk, hogy mellettük is elnyelezett a birodalmi hadtest, viszont ők az integetést úgy értelmezték, hogy “állj meg azonnal”. Jólnevelt fiúk módjára ott helyben satuztak, és csendben vártak 25 percet, hogy csattanjon a bilincs. A leállósávban. Miközben mi térdeltünk 10km-el arrébb. Majd megunva a várakozást, szépen tovaindultak, és mivel pont jött a graz-i lejáró, lekanyarodva hazautaztak.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy nem mentünk 190-el,igaz nem is 130-al. A cikázás pedig azért volt, mert a fasszopó osztrák burzsoá nyugdíjasok 120-al utaznak a belső sávban, úgy hogy a külső tök üres. Beesik mögéjük 150-el 3 magyar betyár, és próbálja érvényesíteni a sebesség különbözetet. Természetesen NEM mennek le, mert hát minek is. Ekkora ki jobbról ki balról a szalagkorlát mellett előzést hajt végre. Na ez náluk kiverte a biztosítékot. Sőt.  A rendőr elmondása szerint nem egynél, nem kettőnél, mert 10! hívást is kaptak. Összetartó nép ez az osztrák… Sajna nem volt nálam egy jó lánc, mert utána legszívesebben minden elhaladó osztrák rendszámos autó oldalát megcsapkodtam volna.

ricsi

|

Balfaszkodás megint

Rájöttem, hogy ez a blog két dologra jó, azaz két téma miatt járnak ide a népek.

1. Fikázás

2. Rajttunk röhögés.

Nosza, a kettes pontot most megkapjátok. Tegnap mi bizony elmentünk a hungaroringre rakni a motorkerékpárokat. Andriska volt a vezérsofőr, a vektra húzta a két dukót. Reggel elmentünk az utánfutókölcsönzőbe, bérelni egyet jól.  Nagy nehezen odataláltunk a 22. kerületben levő “2. tolókapu balra” kölcsönzőhöz, ahol is első nekifutásra nekihúztam a futót a verdának. Andráspajtás már itt kezdett izzadni, pedig még csak indult a nap! Kiverettük a szerelőkhöz, feldobtuk a két motort. Itt eszembe jutott, hogy csak a csizmámat és a gumimelegítőmet hagytam otthon, szóval uccu haza- találkozás az ekkermann úr előtt. Andriska megérkezik, sík ideg. Nem bírja a vezérgép a terhelést, gyakorlatilag basszam meg. Jó, a motoremelőket és Icát Editkét átpakoltam a summer car-ba, és konvojban indultunk.

Andriska folyamatos telefonkapcsolatban ecsetelte, hogy mennyire nem bírja a gép, ez FÉL TONNA BAZDMEG, és hasonlók. Csak kiértünk a ringre, ahol megindultunk a csapatásra. A gyerek azt gondolta, hogy ő szépen otthagyja nekem a vektrát, és ő hazacsapat a KA-val. Mivel mi a pályán bóklásztunk, szépen bepakolta az összes cuccunkat a kocsiba (beleértve staffrod kocsikulcsát is), majd ügyesen elrejtette a kulcsot az ajtózsebbe. Ezután mint aki jól végezte dolgát, bebaszta az ajtót.

Tippelhettek.

Hát persze, hogy bezáródott :) Jövünk le a pályáról, várom hogy a szerelőcsapatom a gumimelegítőt azonnal rakja fel a verdára, de csak andriskát látom nagy fejvakarásban. WTF!? Elmeséli, kacagástól  messze vagyunk. Gábornak cigi, nekem gumipaplan kéne. Staff szerzett egy drótot, hogy majd mi, az autófeltörőtolvajbetörők. Hát nem. Nyugodtan alhat az utca népe, mi aztán nem tudunk elkötni egy girhes macskát se.
Szóval andráska a különleges tudakozóval történő bájcseveje után kapott egy jómunkásembert, aki biza szakszerűen nyit. Teszi mindezt jelentősebb mennyiségű pénzegységért. Nem volt mit tenni, kihívtuk jól. Meg is jött, éppen sétáltunk vissza a büféből. Látjuk szál ki a kocsiból, mondom staff-nak: “szted mire odaérünk nyitva lesz?” Hát nyitva lett, a csávónak nem kellett egy perc, és máris boldogan szedhettük ki a cuccokat. Nemsértődött meg, amikor pénzt kínáltunk neki, boldogan hittük, hogy mára megúsztuk.

Lófaszt.

A hazaút sikeres volt, bár a motorkikötést még gyakorolnunk kell. Nem dőltek le, az a lényeg. Lepakolás után mondom andriskának (uncsi már megint leírni a nevét), veresse el a futót a faterhoz. Kimész jobbra körforgalom nyél. 10 perc múlva csörög a telefonom:
“Itt vagyok a szájbakúrt városban, hogy rohadna meg a kurva élet, dögölj meg te is bazd meg”. Az idézet nem pontos, de mindent elmond.  Röviden és tömören  jobbra helyett balrát sikerült dobnia a fiúnak. Egy gyenge 20 perces utánfutós lazázás után elszállítottuk, és nyugodtan konstatáltuk, hogy vére a napnak. Nem lehetünk ennél balfaszabbak.

Lófaszt.

Töki (az egyik szerelőhaversrác) vitt vissza egy másik utánfutót, Ricsi meg segített. Kihozta, felcsatolta, elintegette. 2 perc múlva sírva röhögve telefonál Töki, hogy az első bukkanó után belenézett a tükörbe, és az utánfutó csendbenpihent az út közepén, míg ő vígan hasított. Hajajjj. Ügyes a ricsi, de jobb ha nem segít.

Na, ennyi volt mára, meguntam a gépelést. Lehet röhögni.

ricsi

|

Beálltam a sorba

Én biza nemrégiben vettem egy ájfónt. Imádtam szerettem W800-as SonyEricssonomat, azonban tavaly nyáron protektorként viselkedett egy esés után, és nagyon csúnya lett drágám. Tökéletesen működött, de éreztem lassan eljött az idő, hogy okotelefonos májer legyek én is.

Androidot nem akartam, a faszom se kíváncsi az összes gmailes kontaktjára a telefonkönyvben. Iphone-t se akartam, mert minden második embernek az van. Vártam vártam, és megtörtént a csoda: a microsoft egy igazán újszerű oprendszert mutatott be a windows mobile 7 személyében.  Persze itt sem volt semmi tökéletes, az első körben samsung és LG modellek voltak kaphatóak. Számomra a samsung maradjon csak a monitorgyártásnál, vártam áhitattal hogy egy rendes cég (=SonyEricsson) is gyártson winmobilt. Erre az SE bejelentette hogy ők csakazértis android, a nokia meg hogy ők csakazértis win. Aki ismer tudja, hogy előbb leszek precíziós tűpárnakészítő mintsem hogy nokiát vegyek, tudja hova lyukadtam ki: maradt a szifon.

Ementem, megvettem hurrá. Sokan kérdezik azóta, jó-e, szeretem-e, meg vagyok-e elégedve-e. e. Hát nem basszameg. Elismerem, őrületesen revolutionary a product, ez már a jövő meg minden, de látszik hogy seggpicsabuta amerikaiaknak tervezték. Alapfunkciók hiányoznak belőle, amiket 2011-ben természetesnek vennék.

Az egy dolog, hogy csöpi soha többet nem jelentkezik, mert nem lehet sms hangot változtatni benne. Az egy dolog hogy ha volt egy nem fogadott hívásod akkor a telefon ikonra kattintva nem mutatja azonnal hanem oda kell scrollozni. És sorolhatnám ezeket az apróságokat még…

Napi szinten felbassza az agyamat :) Persze, imádom hogy a zsebemben van egy fényképező, folyamatos netkapcsolat, navigáció minden szar. Csak had telefonáljak már vele. Amikor hívnak lehessen elhúzni a válasz csúszkát. Amikor hívok valakit ne tűnjön el minden a képernyőről. Jah, és ha valahogy összejön a hanghívás, ne kelljen steril hangszigetelt szobában lennem hogy halljam mit mond a másik.

Na köszi puszi kirinyáltam magam. Legközelebb fikázom megint, az az itteni módi. Bravo-s poszt, na na?

andris

|

tisztelt faszlengetők!

ha már így belejött mindenki a megmondásba, jól megmondom én is mi történt ma:
Úgy hozta a sors, hogy el kellett mennem a Központi Okmányirodába. Ahol bizony fenékig tejfel az élet, hiszen valóban nem kell sorbaállni!

Szerencsére, már kettőnknek két biciklije van, úgyhogy ezen felbuzdulva ezt a közlekedési eszközt választottam úticélom eléréséhez. Mindenféle nehézség nélkül eljutok a kiszemelt helyszínre, ami a halál fasza után kettővel elég messze van, úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy a komplexum dupla kapuja épp nyílik, én pediglen nemes egyszerűséggel átgurultam rajta.
Sokkal egyszerűbb volt így, mint azon a kiskapun bemenni, amin egy megtermettebb mutter bizony csak lapján fér be. Odabenn leszállok a kerékpárról, majd hallom ám hirtelen, hogy jön üvöltve a szekuriti, eképpen szólva: “onnan jöjjön ki azonnal”
mint egy normális ember, prbálkoztam a következő szavakkal: miért, itt nincs átjáró oda?
Nincs, mit képzel, az egy lezárt terület!
Hoppámondom, ha ez bizony lezárt terület, akkor én nem lehetek itt, hiszen az fizikai képtelenség lenne. Mondom is neki, hogy akkor ez most egy paradoxon?
Erre ő felettébb ingerült hangnemben: bazdmeg, bemész oda, elütnek (merthogy ez egy parkoló), neked akarok jót bazdmeg.
Itt kitérnék arra, hogy bár örülök hogy az én testi épségemért tevékenykedik, de csak azért mert egy huligán vagyok, aki véletlen betévedt a parkolóba, nem hiszem hogy a bazdmeg a helyes társalgási forma alaptartozéka lenne.
Innentől kezdve elbújt a szimpatikus úriember a kis fülkéjében, és feltünően fontos munkája akadhatott, hiszen egy pillanatra sem nézett fel a monitorról.. Pedig én még úgy beszélgettem volna vele. És persze az is kiderült, hogy van ám átjáró (bazdmeg), csak azt én nem használhatom. Persze furcsa is lett volna hogy aki autóval érkezik, az akkor ott ül estig, mert ugye átjáró nélkül, max egy másik autóba lehetne beülni..
lehet el kéne mennem szekuritinek, és akkor kedvemre kötözködhetnék alpári stílusban bárkivel.

ricsi

|

FUCK COPS

Megint vulgáris vagyok. A zsernyákok nem csak a kéket basszák fel, hanem engem is.
Szombaton elmentünk zingerrel Andriskával meg a langyos Péterrel veretni a nagyvárosba. Már hazafele indultunk volna, amikor is Andriska megkívánta a speciális só megvásárlását. Nosza lepattantunk a verdákról, kilakatoltuk őket, és megvettük a sőt. Kifele egy nő nézegette mustrálgatta a vasakat, természetesen neki is feltettük a kérdést, melyik a legszebb ( és természetesen neki is a pözső jött be) – közben én kilakatoltam a bicajt, a kulcs vajpuhán fordult el a zárban. Kicsit meglepett, hogy a vajpuha nyitástól a lakat nem kifejezetten került kinyitott állapotba. Mondom lol, visszadugom a kulcsot. Azaz visszadugtam volna, de realizáltam hogy bizony csak a nyele van a kezemben, a toll bent csintalankodik a zárban. Vidékiesen mondva beletört a gecije.

Víz levert minket, de szerencsére Andróska megszegte a bicajos szabályt: “két cangát SOHA ne lakatolj egymáshoz” . Mert ugye ha nem egymáshoz, hanem az oszlophoz vereti őket, akkor ma is ott fűrészelünk egy 200ft-os vasfűrésszel. Így csak a stricimobil és a csodabringa forrott egybe.

Móka a köbön, hogy mindeközben a Kossuth téren tűzoltó tüntetés zajlott. Nosza, nem voltunk restek elsétálni oda, kérni egy erővágót kölcsönbe. Kedves aranyosak voltak a kollégák, de a párt vezetőség nem engedte nekik kihozni a szép nagy piros autójukat. Ajánlották az **** tűzoltóságot, ami azért nem volt közel.

Közben a helyszínt biztosító 120ezer rohamosztagos és készenlétis és egyéb rendőr egyikétől valamelyik agyatlan megkérdezte, hogy “nem lehetne hogy lelőjék a lakatot, mint a filmekben?” Röhögtek, masszimálisan segítettek volna, de pont csak gatling volt náluk.

Megindultunk hátunkon a bringákkal, de 5-10 méter után realizáltuk, hogy ez ANNYIRA nem vicces. Kis gondolkodás után hívtunk egy taxit (Andriska javaslata miszerint a jobbiktaxit hívjuk leszavazásra került), ahova ketten be is pattantunk, míg péterem verette a nagyvárosban.

Megérkeztünk a bázisra, ahol a kedves  urak azonnal biztosítottak segítőkészségükről. Persze csak azután, hogy igazoltunk kerékpárjaink tulajdonjogát. Tiszta véletlenül nem volt nálam a devecseri cigány használtekereskedőnél kapott számla, Andriskánál sem a kopasztól kapott. Mondom WTF! Agyalunk agyalunk, mire istenien kiötlöttem, hogy hívjuk oda a kékeket, felügyeljék az akciót. Hívtam őket nagy erőkkel, persze nem vették fel közben akár meg is dughatott volna egy szkinehad csoport -de szerencsére andrás kiszúrt az út tuloldalán egy intézkedő járőrt. Átrohantam nagy boldogan “tessékmánsegíteni e”.

Nézz rám nagy szemekkel -”hát nincs nekem arra időm”. Újfent WTF funkcióba kapcsoltam, mondom 30métert kell sétálnod, nehogymánemá. Elgondolkodott, és láttam a feje fölött az égőt felvillanni. “ha akarnék se mehetnék, mert ez az oldal *.kerület, a másik oldala az útnak már *. kerölet. De egyébként sem akarok, SOK DOLGOM VAN”
-jó rendeben legyen -mondja mesehősünk – ha kihívom a kollegákat az adófizetők pénzéből kiautózva (nehogy elfáradjon a szegény járőr a nagy igazoltatás alatt a 30m sétától), akkor az fasza?
“persze, ha kivárja azt a 3-4 órát mire kijönnek”

na itt küldtem el gondolatilag a kurva anyjába, visszakullogtam vert seregként. A fiatalok reménykedve emelték szemüket sírásra görbülő arcomra fasszopó köcsög rendőrök, nem csoda hogy itt tart ez az ország kijelentésemre már tudták, hogy nem jártam sikerrel. Látták ezt a tűzoltók is, akiknek felajánlottuk mindhármunk személyiének teljes lefénymásolását, és a jogászpéter által írt felelősségvállalási nyilatkozat aláírását. Gondolom itt vagy 1. látták scak nem vagyunk rablógecik 2. már kurvára untak minket, ezért beinvitáltak az örsre, ahol a fiatalok azonnal rápörögtek a lecsúszórúdra (andriska lecsúszás, péter erotikus tánc tervével). Előkapták az elektromos fűrészt, ami pont baszta átvágni a cuccot. Látták, nem szarozunk a biztonsággal, elő is kapták a balesetes autók szétvágásakor használt atommeghajtású erővágójukat, amivel pillanat alatt elroppantották az acélt.

Itt vége az izgalmas történetnek, ez volt a csattanó. Mivel nem volt túl hivatalos az eljárás, és ráadásul nagyon jó fejek is voltak a skacok, a  történetben minden a képzelet szüleménye, azok valós helyszínekkel vagy személyekkel való hasonlósága ilyen értelmetlen mondatokat szül.