a tényállás a következő: a metallica koncertet adott budapesten. kívántam a részvételt, azonban nem kívántam 10-20 ezer fotin közötti összeget erre feláldozni. Ezért nem volt jegyem. A koncert napján botival kitaláltuk, hogy mi most kijátsszuk a rendszert, és veszünk üzértől jegyet. persze az üzér is drágán adja, de megvolt az ördögi terv. megvárjuk, amíg elkezdődik a koncert, és akkor a pánikba esett üzérek majd áron alul kínálják a portékát.
ez volt tehát a nagy akcióterv, el is indultunk megvalósítani. 3-an voltunk, szép lassan battyogtunk a kapu felé, hogy majd ott aktivizáljuk magunkat, amikor szükséges.
*intermezzo*
ilyen elbaszottul stadiont építeni máshol képtelenek lennének. baszki 20 percet kell kutyagolni, mert 1-1 bejárat van oldalanként.
*vissza az izgalmas sztoriba*
megérkeztünk a kapuba, a közönség-üzér arány kb 2:5-höz. itt már éreztük, hogy lehet esélyünk. a last minute tour operátori elvet követve nem akartuk az érdeklődéssel mesterségesen magasan tartani az árakat, ezért csendben meghúzódtunk a kerítés árnyékában, várva a megfelelő pillanatot.
de az üzérek, látva szemünkben az akarást, jó eladó módjára hozzánk járultak
“szeva haver, belépő?”
mondjadmennyi.
“15″
kösznem
jött a következő, ő már 9-ért adta volna, szintén kösznem. aztán megjött a mi emberünk, kezében 9(!) darab jeggyel.
boti kérdez is egyből: -mennyiért adod?
“menjünk csak arrébb”
elvonultak, 2 perc múlva botond integet, gyertekmárgeci, dobjátok az ötöst. a fickó a 3db 20 ezres jegyet 18-ért akarta adni, de a kp.ben felvillantott 15 meggyőzte. akárhogy is nézem, ez 75%-os ár
“tuti igazi a jegy?” kérdésünkre “én vagyok a szervező, előttetek fogok ülni” válasszal nyugtatott a fater.
nincs mese, kezünkben 3 jegy, vigyor, ülőszektor, pontközépen, 4. sor fasza.
a kezdés előtt még italt is tudtunk venni (ki-ki vérmérséklete szerint, én jegestea, botond sörital), kényelmesen elfoglaltuk helyünket. mellettem szerelmes pár egymásba karolva, előttünk tényleg a seftesünk.
elkezdődik a koncert, látjuk a kivetítőn, hogy énekel a dzsémsz, de nem halljuk. mondom botond bazdmeg szelektív a fülem, és csak a metált hallom? negatív, ő sem hall lószart sem.
első hibapont. pont nem sikerült kihangosítani az éneket, csak a lírai szarok alatt volt hallható rendesen az ének.
jólvan, próbáljuk felismerni a számokat (két valaha-volt metallicás azért nem tudja a gitártémákból megmondani, melyik nóta is ez, nekünk az kell, hogy beleüvöltsék a mikrofonba, hogy “maszterofpápetszzzzzzzzzz”).
valami fura.
énekelnek a csávók, de nem jó a szinkron. mondom wtf. tebotond, szerinted sincs szinkronban hangésakép? ja tényleg, késik a hang.
na persze, hiszen burzsoá ülőhely, messze voltunk a történésektől. nem vagyok hangosítási szakember, de szerintem ezt úgy szokták megoldani, hogy az ülőszektor elé is tesznek egy hangfalsort, hogy ne a színpadi ládákból 1225km/h sebességgel érkező hangot kelljen a 1079252849km/h-val látó szememnek (hú de kurva jó szemem van) késleltetnie.
na szóval ez nem sikerült. így a számok szájról olvasás útján való felismerése is bukta volt.
sebaj, próbáltuk élvezni a dolgot, kár, hogy egy csomó “új” számot nyomtak, amikről fingunk sem volt. én a reload-ig jutottam, botond csak a load-ig. mármint műveltségileg.
jobban komáltuk volna, ha nem játsszák ezeket az újakat, hanem csak a régi vadállatságokat. persze, tudom én, hogy ez a death magnetic tour, tehát muszáj játszani a halott mágnes-ről is számokat. de mi ezeket nem akartuk.
na a lényeg: említettem a melletetm helyet foglaló szerelmespárt. mozdulatlanul ültek. frankón. csak akkor mozdultak meg, amikor boti kiment serért, és ki kellett engedniük. már frankón röhögtünk rajtuk, hogy 20 ezerért kijöttek szobrozni.
mondom botinak “figyeld, tutira a nothing else matters-re begerjed”
“áá tuti nem, nézd meg ez fadarab”. frankón ment a legnagyobb hegesztés, mindenki ugrált, ők meg ültek mereven. nem találjátok ki. nothing else matters, a csaj mozgatta a lábát, énekelte (!!!) végig a szöveget. szinte tombolt. vége a számnak, vissza minden a kő állapotba. érthetetlen
a végén a seek and destroy… haraptuk a láncot ezerrel, boti majdnem kitépte a vasszékeket, és támadásra indult a lilák ellen.

szóval jónak jó volt, ötezret megért, többet nem. ocsmányszar hangosítás, béna show elemek (a rammstein bemelegítésnek nyom ilyen pirotechnikát), uncsi arcok. egyedül a trujillo-n látszott, hogy élvezi amit csinál.
jah, és mondtam már, hogy szarul szólt?

mert éppen nem fikazok semmit, éppen nem lesz semmivel bajom, épp ellenkezőleg! meg vagyok elégedve valamivel, és most ezt is megosztom. Ez lesz a furcsa bizony.

Kerékpárbolt, győr, ki is írom, ingyé reklám megérdemelik. Peppe kerékpár, kinn marcal I.-en

Eleinte fika posztnak indult a hozzá (nem) állásuk miatt, de aztán figyeld mi lett belőle. Úgy indult, szerdán elvittem nekik a fikszed gírt hogy a sarhanyot legyenek szivesek vegyék le. Gondoltam 10 perc, mert kb addig tart annak akinek van szerszáma (nekem nincs), meg ért hozzá (én nem). Aztan mondja a gyerek hogy “nem tudnád te megcsinálni?” én meg mondtam hogy ha adsz szerszámot, akkor persze bemegyek a műhelybe hozzajuk és nekiesek, max segítenek .
Érezte ő hogy ez nem lesz jó, mondta hogy akkor visszakéne jönni ….. (max 1 óra, de legrosszabb esetben masnapra gondoltam.) …… hétfőn 5 körül.
Mondom mi a picsa?! de hát nincs mit tenni, jön a jóidő rövidülnek a szoknyák mindenki biciklizni akar.

Hétfő: 5:10 heló megjöttem. gyerek megismer mondja ott van a falnál. Én meg mit csinaljak?! hat ott van latom. mondja mehetsz, mondom mennyi? mondja semmi. és még a láncot is bezsiroztak, megfeszítették, a kereket is felfujtak, és vonalban vannak. ráadásul ingyé pénzé.

a masik ket konkurencia, 1500 alatt nem csinal ilyet, és még a kerekek miatt is vissza kell menni, mert kb keresztbe van fordulva, olyan ferde. Na meg pumpálás?! kerekenként 100 forint bassza meg a levegő.

Ezt figyeljetek mit talaltam ki!
Van itt a vilag 50 legjobb filmmuveszeti alkotasa, es jol elhataroztam, hogy random kivalasztok egyet-egyet, mikor raerek, es jol megnezem, mignem eljutok odaig, hogy mar nem marad film nezetlenul. Segitsegul hivom majkol label funkciojat, mellyel jelolom hogy mit tekintettem meg, illetve mi az ami hatra van. Attol tartok, -hogycsak egyet emlitsek-, PELDAUL: az 1931-es “M” cimu filmet, vajon hogy fogom elvezni, es vegig szenvedni?! De nem vagyok szigoru, ami szar, nem fogom megnezni, esetleg egyeb szinnel jelolom. Lehet tippelni, mikorra vegzek. (szereny velemenyem szerint ez egy eleve halva szuletett vallalkozas, de igyekszem)

Lassatok, egyen mar tul vagyok, milyen szepen jeloltem nektek/magamnak
Sőt, ha rakattintotok az érdekes képre, eredetiben ti magatok is élvezhetitek amit én is!

vajon kinek éri meg, és persze a fő kérdés, hogy MIÉRT éri meg 70 alkoholistátfőiskolást végigrángatni a törley pezsgőgyáron, majd a végén az összes fajta pözsgőből végtelen mennyiséget tölteni poharaikba, és végignézni, ahogy fényes nappal vállalhatatlanra isszák magukat, persze ingyen. miért jó ez nekik?!

2010 volt ama varázslatos év, amelyben vége szakadt a matáv t-home uralmának az életemben. Magam sem tudom pontosan, mióta vagyok velük szerződésileg. Volt barátom az axelerós fóka, matávnet, t-online, t-home…

Annyi biztos, hogy az első internetszerű élmény az életemben a command & conquer első online játéka volt. Mivel a szoftot ’95 karácsonyára kaptam ajándékba, valamikor ’96 elején próbálkozhattam a westwood online-ba csatlakozni Akkoriban még ezért is fizetni kellett, nem csak az internetért -anyaapa valahogy csak megengedte, hogy a bankkártyájukat használjam. Azért ez gyenge 14 éve nem volt olyan egyértelmű. Az egy dolog, hogy van bankkártyánk, de hogy megadjam az adatait valami ismeretlen játékfejlesztőnek? Zárójelben jegyzem meg, hogy a matavnet által akkoriban biztosított minőségi betárcsázós internet nem volt elég a C&C-hez. Szétlaggoltam mire eljutottam az USA szerverre.

Na de ez csak egy zárójeles infó volt. Szóval velem vannak 14 gyenge éve. 2010 elején az UPC eljutott oda, hogy végre a budapösti albérletembe is beköthető a szolgáltatásuk. Otthon már egy éve kb. a helyi kábeltv internetcuccára átálltunk, elérkezett, hogy az idő, hogy utolsó adsl cuccot is kiirtsam. Bekötötték a szuperduper 30 megás cuccot (kár, hogy korlátozzák a torrentet a gecik), az ADLS-t meg átköttettem egy egyéb helyre. Mert sajna vannak elmaradott részek, ahol 3megás netért fizetünk 10 ezer pénzt.
Naszóval lemondtam megrendeltem, mondtam felejtsenek el örökre. Megadtam nekik egy telefonszámot, akit zaklatni kell a új bekötéssel…
Teltek múltak a matávmentes szép napok, egyszer csak csörög a tel.
“Jónapot a telefonosvagyok bejönnék” szinten. Na jó, nem jött még be, csak egyeztetett. Mondom nem én vagyok aki (bár 2x megkérdezték lemondáskor az ügyfélszolgálaton, hogy másik telefonszám?), megadtam a jót. Mondom, kész ennyi passz, nem basztatnak sosenem többet. Erre pár nap múlva megint csörög. Nemkérdez semmit, csak hadarja. Akkor kádden gyünnénk bekötni. Mondom nemezaszám tesóóó. Híjjad a másikat. Hítták. Megbeszélték. Minden király.
Volt.
Ma reggelig. 7:30. Csörög a kurva telefon. “Itt vagyunk a ház előtt, mostmár tényleg bemennénk!”. Szerencsére álmos voltam, csak ledaráltam a másik számot, és aludtam tovább. 14 év boldogtalan együttélés, és még mindig kellek nekik? Most mát hetente hívogatni fognak, lassan randira is?

sikeres ember nem lehetek már. éppen installálom a windows live mail nevű csodaprogramot. félreértés ne essék, nem használni kívánom, egyszerűen édeszüleim mailbeállításait kell teszteljem egy asztali eszközzel.
mi sem egyszerűbb, live installer, és fél perc múlva fenn is van a program. azaz lenne, ha nem megint microsoftos megoldást választana. zavarja pár program a telepítő futtatását, javasolja zárjam be őket. mindet. egytől egyik.
leshotoltam, mégis milyen programokkal nincs kiegyezve.

nem lett volna egyszerűbb, ha azt mondja, hogy zárjam be a windows-t, mert az zavarja a telepítést?

aki érti a post címét, az most vérig lesz sértve. leszarom, nem kérek bocsánatot. aki nem érti, annak magyarul: gyerünk a moziba be! mindez hindiül. azért hindiül, mert ilyen kellemesen csengő nyelvet beszélnek az indiaiak. nekünk csengett. így:

frauval elhaladtunk a sherlock holmes című filmművészeti remekre a mompark feliratoz előadására. a terem tele, utolsó sor, középen ülünk. helyetfoglalunk, tennénk le a fogyókúrás cukros italunkat az italtartóba. lehetetlen, az én oldalalom egy 120 kilós kreol bőrű indiai asszonyság blokkolja testével és ruhadarabjaival a tartót, eszter oldalán egy magyar harcos ránézésre programozó. sebaj, a földön is jó helye van. később kiderült, ez egy jó döntés volt, mert kifogtuk a kifogyott-a-gépből-a-szörp-de-leszarjuk pillanatot. tömören kicsit narancsos szódát kaptunk, sokpénzért.

na de a film! az volt maga a móka és kacagás. mármint abban az 5 percben, amíg nem a programozón döbbentünk, hogy hogyan képes 120decibellel enni a nacsószt. olyan hangorgiát rendezett, hogy a szuper térhatású filmremek sehol sem volt hozzá. szerencsénkre hamarosan elfogyott a csipsz, és élvezhettük tovább a filmet…

addig a fél percig, amíg a jobboldalamról félreértetlen hangokat hallok (andriska és oxi: nem, nem baszás volt). kérem szépen az indiai csávó (közvetlen egyel a betonpillangó mellett) kicsit lepihent aludni, és 140 decibellel (ezzel megnyerve az aznapi ki-hangosabb-és-tahóbb verseny a programozófejűvel) HORKOLT. basszameg mondom ezt nem lehet überelni.

hát lehetett. amikor egy-egy hangosabb jelenetnél felébred, kedves felesége csupa jóindulattól vezérelve elmesélte neki, hogy mi történt. HINDIÜL! jókat kacagtak és kommentálták az eseményeket, majd nézték egy icipicit, amíg apa újra be nem aludt. aztán indult minden előről.

megszoktuk, elviseltük, leszartuk. asszed innentől kezdve minden fasza? lónakafaszát:
a film fele után két korkantás között eszter szagokat észlel. “te vagy ilyen olajszagú?” kérdéssel a pulcsimra veti magát, mondván a kajáldában ebédkor beszívta. de nem, a ruházatom kellemesen illatos. nyomozunk tovább a szag forrását tekintve, amikor is sanda gyanúnk lesz. lehet hogy az indiai népség által keltett zörgésnek köze van a szaghoz? óvatosan jobbra nézek, nem vagyok én bunkón bámuló. hát basszameg kiderült, hogy az előttünk levő sorban ült vagy 4-5 poronty apa-anya áldásos népszaporulati munkásságából. és ezek a 14-20 közötti gyermekek éheztek a buta film alatt. anya résen van, mint egy igazi háziasszony, és perc alatt elővarázsolt fejenként egy mekdónelzes hamburit és sült krumplit a zacsiból, és szépen halkan szétosztotta.
kedvesen ügyesen befalták, és már élvezhettük is a végefőcímet. mert ügyesen elszórakoztattak addig, amíg vége nem lett.

a cím után rögvest gondolhatja a naiv olvasó, hogy most ismét az orrsövény műtétemről lesz szó, illetve a már jól ismert mávkórházról, és annak kedves dolgozoiról.
Ám itt jön a csavar! Újév, 2010 első napja: hát mi mást csinálna egy normalis gyakornok?! hát kurvára nem azt amit szeretne (avagy kipihenni az előző esti vállalhatatlan részegséget), hanem persze megy dolgozni… elsején, érted?! na 2órára meg is érkeztem a létesítményhez, menjek át a koleszba pakolni valami butorokat. Át is mentünk mi a Tomival, ő is a konyhán gyakorol. Na érted, itt kezdődik az első csavar. Konyhás gyakornok mi a cukros lófaszt keres a kollégiumi butorok között?! Semmi gond, mentünk mi.
Ennél szebb már csak egy “ki a másnaposabb” verseny lett volna. Bejutunk, ott vár minket egy akkora ember, hogy szerencsétlen alig fért be az ajton. magassaga és szélessége sem volt elhanyagolható. Ő költözött be, és az ő cuccait kellett pakolni. Hát persze, ő vidáman, erőtől duzzadva nem segített semmit, úgyhogy nekiláttunk mi jól. Ő dirigált, mi pedig szerencsétlenkedtünk. Kezdődött úgy hogy miután a 3 ágybetét 3 ágykeret 3 íróasztal kombobol maradt 1 azaz egy darab ágykeret, akkor kedves tomi baratommal nekifeszültünk, megrántottuk mint a jomunkásemberek, aztan azzal a lendülettel megakadt a radiatorban, persze fogas semmi nem volt rajta, úgyhogy amilyen irammal az elindult felfelé, az akadás után meglepő módon gravitáció úr visszabaszta a földre, ahol jön az izgalom: mindkettőnk lába ott volt.
Sikitozas kurvaéletezés bazmegolás, ahogy kell. Eddig tartott az, amíg normális emberhez méltóan tudtunk menni, közelekedni. 1,5 órát vett igénybe a buli, fél4kor mondjuk a konyhan hogy baleset volt, es szeretnenk elmenni az ugyeletre, mert nagyon nem jo ez így. Ó fiuk nem fog menni mindkettotok, csoport van. FASZA
Ledolgoztuk a napot, este akkor irány az ÜGYELET – győri kórház.
(kattintásra elédtárul a teljes szántóföld)

Most legalább megvártam, míg hazaérek, alszom legalább 4 órát, és utána ragadok billentyüzetet. Meg kell hogy említsem, nem tudatos, lehet nem is jó ötlet, ám most meg fogok osztani egy történetet, már amennyire emlékszem rá.
Az eredeti felállás az volt, hogy végzünk 10kor, majd leugrunk egy sörre. Ez a továbbiakban úgy alakult, hogy fél 12kor még a négycsillagos gyakornokbarát szállodában terítettem civilben. Fél 1kor még nem tudtuk ki hogyan merre jön. Én kerékpárral közlekedem, engem hívtak is a kocsma pincéjébe, hogy menjek oda. Akikkel eredetileg indultunk, nem még baszakodtak, úgyhogy milyen jó, én lemegyek kicsit egyéb helyre, majd csatlakozom. Persze ahova hívtak, ott már nem volt senki, lényegtelen is, eljutottunk lápostanszékre, 2 órakor. Szép és jó, sörike minden volt, sőt. Asztalunk is.
Itt kezdődtek a bonyodalmak. Mivel iskolaszünet van, csodálatra méltó volt a társaság, mi pedig a csodálatban aktívan közreműködtünk. Egyszercsak a semmiből előbukkan “miszter maffffia”. Szigoruan a lidlis verzio. Valószínüleg nem is kocsival érkezett, elég visszafogott volt. Viszont a fekete feszülős (bízunk benne hogy ármáni minimum, mert amúgy nem is az igazi) izomtrikó az nem hiányzhatott rola. viszont az izom az már annál inkább, és persze a sörhas alapfelszereltség volt nála. nyakában egy csíkos sál vékony, kereszt fityegős aranylánc, de nem lehet sima láncnak sem nevezni, nem is merném fuxnak hívni, valahol a kettő között. még valószinüleg gyermekmaffia volt.
“Sziasztok gyerekek leülhetek egy viszkikolára” mondtuk üljön, nem gondoltuk hogy ő beszélni is akar. Na szegény vagy annyira volt bebaszva, vagy annyira volt leépülve, hogy egyszerűen nem értettük mit beszél, mindenesetre megpróbálom rekonstruálni a helyzetet:
“kinn vannak a rendőrök, figyelnek, ÉNVAGYOKITT A LEGNAGYOBB MAFFIOZO”
“gyerekek hívjatok már meg egy viszkikolára”
“itt mindenkit figyelnek, minden kocsiban gps jelado van” rámmutat “téged is figyel két ember” itt elvesztettem minden nyugalmam.
“ma engem fog leszopni mindenki”
“7 harci kutyám van otthon”
“verekedés lesz ma, srácok velem vagytok? nem? mindegy majd én tartom a frontot”
“mindenki kocsival van?” mire én mondtam hogy nem “jó akkor te majd velem jössz” én itt akartam szívritmuszavart kapni.
ezek voltak azok amiket értettünk. Amúgy csak beszélt beszélt, a világról, elég gyakran mutogatott a lőcsére, illetve nehezményezte hogy nem hívjuk meg.
Ja, a legjobb, meg üvöltött a poharasfiuval, hogy HOZZÁ MÁ NEKEM EGY VISZKIJÉGERT. érted. keményen kell veretni. aztan meg persze a kurvaanyjat a gyereknek, hogy nem hoz
és pont úgy ahogy megjelent, feltettem egy kérdést, hogy negaragudj, te egyedül vagy vagy kivel jöttél? erre jólvan basszátok meg, felpattant elrohant. mint valami sértődött picsa.
tanulság: ha az ember okosan gondolkodik, -bár vészhelyzetben nem könnyü- össze lehet rakni az apró jeleket: egy maffiozo, nem ül oda huszoniksz évesekhez, hogy hívjatok meg. valószínüleg megy annyira a pénzbehajtás, hogy idáig ne kelljen. Egy trú maffia vezér, nem jelenti be csak úgy, hogy én vagyok a legnagyobb maffiozo. egy maffiozo valószinüleg nem fog TINIbuliba járni és ott egyedül flangálni. és főleg nem fogja felsorolni a hadseregének összetételét. merthogy kb ez is elhangzott.

a cím félrevezető. a rövidítés az “offline music fesztivál”-t rejti, pedig jobban illene rá az “ohh my fuckin’” szókapcsolat. az említett rendezvényen jártunk tegnap este. a szojjetokszigén, a panka, egy egyéb fiatalember, fraulein és rikkhárd. csendben jegyzem meg, hogy direkte ez miatt kocsikáztunk fel a nagybutapestbe, mert ez egy színvonalas rendezvénynek tűnt.

lónakafaszát

szerencsénkre az oxi rettentesen bennfentes, szóval VIP (viáji, jeah, hami megint lemaradtál) jeggyel ingyen mentünk be. Bent körbehordoztuk tekintetünk, de nem láttunk senkit. Tök üres volt a hely. Aztán rájöttem, hogy kicsit lefele kell nézni, és meglátom a kb. háromezer 14-16 éves korú résztvevőt. Panka azon kacagott, hogy milyen rémült arcokat bírtam vágni. Frankón fotózni kellett volna, ehhez képest a mappás erősen-bi buli semmi volt. Mini méretű lányok maxi valagakkal, fültágítós fiúk, cigi és kábítószer szag munkamániás kertészek akik még este 10-kor is füvet nyírtak.
Beépített emberünk jelentése alapján tujuk, hogy a női vécében tizenévesek vállvetve hánytak, valószínűsíthetően megártott nekik az az egy sör, amit menőségbőlszomjuk oltása végett ittak.
Zene is volt ám! Hiszen ez egy múzikfeszitivál volt. Szokásos magyar hiphoprep színvonal, döng a zene, a szövegből egy kanyit nem értesz.A közönség tombol, mert ismert külföldi alapokat raknak be, és arra beszélnek magyarul. Színvonalnak nincs itt helye? A színpad előtt a kemény mag ha volt zene ha nem lóbálta a jobbkezét. Megkívántuk hallgatni a punnany massif nevű formációt, ám ők -mint a sztárok- hajnali 1-kor léptek fel, így sokat kellett várnunk rájuk.

Elárulom a titkot. Nem vártunk. 9:05-kor érkeztünk, és kb. 9:55-kor távoztunk is. Öregek vagyunk már ehhez, sok volt a hatás. Andriskát nagyon hiányoltam, ő biztos talált volna magának nőket pajtásokat.
Ténylegszarvolt. Ne is irgykedjetek, hogy nem voltatok ott. Hami, te se irigykedj a VIP miatt, mert ma tudtuk meg, hogy volt VIP részleg, ahova nem mentünk. Ha tudtuk volna, még most is ott lennénk!