ricsi

|

szentkarácsony 2009

ha jól emlékszem, ez már ilyen tradíció. Mármint, hogy postolunk a szentkarácsonyi élményekrõl. Bár andriska orr-mûvészetét nem fogom tudni felülmúlni, azért ideszántok pár sort. Naszóval a szentkarácsony az nálunk mindig izgalmas. Karácsonyfa díszítésbõl családi veszekedés, satöbbi. Itt ezt most megfejeltük azzal a könnyítéssel, hogy kicsi fánk van, tehát a díszítés nem olyan nehéz. Bár most is elhangzottak olyanok, mint “huszonnyolcéve élek veled és minden évben megpróbálod vitorlaszerûen felrakni az égõket” , de ez semmi sem volt. Tényleg, röviden és tömören annyi mondhatok, hogy ilyen nyugodalmas karácsonyfánk még sosem volt. Haha, de a hal! Na az kárpótolt. Mindig esszük degesszámra (létezik ez a szó?) fogast jól. A fogas egyik rossz tulajdonsága, hogy fagyosan elég nehéz elrágni. Ezt elkerülendõ, ki kell venni a hûtõbõl, jóval a szent étel elfogyasztása elõtt. Na, nálunk itt volt a problema forrása. Idõsebb András mintegy “elfelejtette” kivenni a három cápaállatot a jégrõl. A végét ki lehet találni. A halak kaptak egy plusz napot, hogy élvezzék a sarkvidéki éghajlatot a hûtõben. (azóta elfogyasztódtak)

Jött a jézuska is, mint annak rendje és módja. Hozott ezt meg azt, fõleg Andriskának Esztertõl jót. Ezt itt. Tényleg. Nem vicc.
cudar mesebeli lovak

Az édesszülõket szviccseltük, egy mini mekintost organizáltunk a süvöltõ warpc1.0 helyére. Természetesen minden nem lehet jó, a frau ajándéka még valahol a nemzetközi posta szövevényes rendszerében van. Mondhatni nem érkezett meg. Sose bízz zöld rövidgatyásokban.

Tömören ennyi, andráspajtás visszatért az alkoholgõzzel szakácsélményekkel teli gyõrbe, én meg itthon lógatom a lábamat jól. Este elmegyünkhiphoppzenére lóbálni a kezünket bjudapestre, de egyébiránt láblógatós a helyzet.

na ja mégvalami. megnéztük andróssal a helyõrség (the outpost) címû filmet. zombi nácik megzombulnak. féltünk mint a szemét, pedig nem is horror. de ajánlom, mert mókás.

1 hozzszls »

  1. én valóban nem féltem még ennyire filmtõl..
    és az alkoholgõzzel teli gyõr meghozta elsõ gyümölcsét: smelcferenccel a megérkezésem napján sikerült nagyonbutára inni magunkat. ez az igazi élet!

    szrta: andris — December 28, 2009 @ 2:53 pm

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Szrd