ricsi

|

low budget metál

a tényállás a következő: a metallica koncertet adott budapesten. kívántam a részvételt, azonban nem kívántam 10-20 ezer fotin közötti összeget erre feláldozni. Ezért nem volt jegyem. A koncert napján botival kitaláltuk, hogy mi most kijátsszuk a rendszert, és veszünk üzértől jegyet. persze az üzér is drágán adja, de megvolt az ördögi terv. megvárjuk, amíg elkezdődik a koncert, és akkor a pánikba esett üzérek majd áron alul kínálják a portékát.
ez volt tehát a nagy akcióterv, el is indultunk megvalósítani. 3-an voltunk, szép lassan battyogtunk a kapu felé, hogy majd ott aktivizáljuk magunkat, amikor szükséges.
*intermezzo*
ilyen elbaszottul stadiont építeni máshol képtelenek lennének. baszki 20 percet kell kutyagolni, mert 1-1 bejárat van oldalanként.
*vissza az izgalmas sztoriba*
megérkeztünk a kapuba, a közönség-üzér arány kb 2:5-höz. itt már éreztük, hogy lehet esélyünk. a last minute tour operátori elvet követve nem akartuk az érdeklődéssel mesterségesen magasan tartani az árakat, ezért csendben meghúzódtunk a kerítés árnyékában, várva a megfelelő pillanatot.
de az üzérek, látva szemünkben az akarást, jó eladó módjára hozzánk járultak
“szeva haver, belépő?”
mondjadmennyi.
“15″
kösznem
jött a következő, ő már 9-ért adta volna, szintén kösznem. aztán megjött a mi emberünk, kezében 9(!) darab jeggyel.
boti kérdez is egyből: -mennyiért adod?
“menjünk csak arrébb”
elvonultak, 2 perc múlva botond integet, gyertekmárgeci, dobjátok az ötöst. a fickó a 3db 20 ezres jegyet 18-ért akarta adni, de a kp.ben felvillantott 15 meggyőzte. akárhogy is nézem, ez 75%-os ár :)
“tuti igazi a jegy?” kérdésünkre “én vagyok a szervező, előttetek fogok ülni” válasszal nyugtatott a fater.
nincs mese, kezünkben 3 jegy, vigyor, ülőszektor, pontközépen, 4. sor fasza.
a kezdés előtt még italt is tudtunk venni (ki-ki vérmérséklete szerint, én jegestea, botond sörital), kényelmesen elfoglaltuk helyünket. mellettem szerelmes pár egymásba karolva, előttünk tényleg a seftesünk.
elkezdődik a koncert, látjuk a kivetítőn, hogy énekel a dzsémsz, de nem halljuk. mondom botond bazdmeg szelektív a fülem, és csak a metált hallom? negatív, ő sem hall lószart sem.
első hibapont. pont nem sikerült kihangosítani az éneket, csak a lírai szarok alatt volt hallható rendesen az ének.
jólvan, próbáljuk felismerni a számokat (két valaha-volt metallicás azért nem tudja a gitártémákból megmondani, melyik nóta is ez, nekünk az kell, hogy beleüvöltsék a mikrofonba, hogy “maszterofpápetszzzzzzzzzz”).
valami fura.
énekelnek a csávók, de nem jó a szinkron. mondom wtf. tebotond, szerinted sincs szinkronban hangésakép? ja tényleg, késik a hang.
na persze, hiszen burzsoá ülőhely, messze voltunk a történésektől. nem vagyok hangosítási szakember, de szerintem ezt úgy szokták megoldani, hogy az ülőszektor elé is tesznek egy hangfalsort, hogy ne a színpadi ládákból 1225km/h sebességgel érkező hangot kelljen a 1079252849km/h-val látó szememnek (hú de kurva jó szemem van) késleltetnie.
na szóval ez nem sikerült. így a számok szájról olvasás útján való felismerése is bukta volt.
sebaj, próbáltuk élvezni a dolgot, kár, hogy egy csomó “új” számot nyomtak, amikről fingunk sem volt. én a reload-ig jutottam, botond csak a load-ig. mármint műveltségileg.
jobban komáltuk volna, ha nem játsszák ezeket az újakat, hanem csak a régi vadállatságokat. persze, tudom én, hogy ez a death magnetic tour, tehát muszáj játszani a halott mágnes-ről is számokat. de mi ezeket nem akartuk.
na a lényeg: említettem a melletetm helyet foglaló szerelmespárt. mozdulatlanul ültek. frankón. csak akkor mozdultak meg, amikor boti kiment serért, és ki kellett engedniük. már frankón röhögtünk rajtuk, hogy 20 ezerért kijöttek szobrozni.
mondom botinak “figyeld, tutira a nothing else matters-re begerjed”
“áá tuti nem, nézd meg ez fadarab”. frankón ment a legnagyobb hegesztés, mindenki ugrált, ők meg ültek mereven. nem találjátok ki. nothing else matters, a csaj mozgatta a lábát, énekelte (!!!) végig a szöveget. szinte tombolt. vége a számnak, vissza minden a kő állapotba. érthetetlen :)
a végén a seek and destroy… haraptuk a láncot ezerrel, boti majdnem kitépte a vasszékeket, és támadásra indult a lilák ellen.

szóval jónak jó volt, ötezret megért, többet nem. ocsmányszar hangosítás, béna show elemek (a rammstein bemelegítésnek nyom ilyen pirotechnikát), uncsi arcok. egyedül a trujillo-n látszott, hogy élvezi amit csinál.
jah, és mondtam már, hogy szarul szólt?