ricsi

|

low budget metál

a tényállás a következõ: a metallica koncertet adott budapesten. kívántam a részvételt, azonban nem kívántam 10-20 ezer fotin közötti összeget erre feláldozni. Ezért nem volt jegyem. A koncert napján botival kitaláltuk, hogy mi most kijátsszuk a rendszert, és veszünk üzértõl jegyet. persze az üzér is drágán adja, de megvolt az ördögi terv. megvárjuk, amíg elkezdõdik a koncert, és akkor a pánikba esett üzérek majd áron alul kínálják a portékát.
ez volt tehát a nagy akcióterv, el is indultunk megvalósítani. 3-an voltunk, szép lassan battyogtunk a kapu felé, hogy majd ott aktivizáljuk magunkat, amikor szükséges.
*intermezzo*
ilyen elbaszottul stadiont építeni máshol képtelenek lennének. baszki 20 percet kell kutyagolni, mert 1-1 bejárat van oldalanként.
*vissza az izgalmas sztoriba*
megérkeztünk a kapuba, a közönség-üzér arány kb 2:5-höz. itt már éreztük, hogy lehet esélyünk. a last minute tour operátori elvet követve nem akartuk az érdeklõdéssel mesterségesen magasan tartani az árakat, ezért csendben meghúzódtunk a kerítés árnyékában, várva a megfelelõ pillanatot.
de az üzérek, látva szemünkben az akarást, jó eladó módjára hozzánk járultak
“szeva haver, belĂ©põ?”
mondjadmennyi.
“15”
kösznem
jött a következõ, õ már 9-ért adta volna, szintén kösznem. aztán megjött a mi emberünk, kezében 9(!) darab jeggyel.
boti kérdez is egybõl: -mennyiért adod?
“menjĂĽnk csak arrĂ©bb”
elvonultak, 2 perc múlva botond integet, gyertekmárgeci, dobjátok az ötöst. a fickó a 3db 20 ezres jegyet 18-ért akarta adni, de a kp.ben felvillantott 15 meggyõzte. akárhogy is nézem, ez 75%-os ár 🙂
“tuti igazi a jegy?” kĂ©rdĂ©sĂĽnkre “Ă©n vagyok a szervezõ, elõttetek fogok ĂĽlni” válasszal nyugtatott a fater.
nincs mese, kezünkben 3 jegy, vigyor, ülõszektor, pontközépen, 4. sor fasza.
a kezdés elõtt még italt is tudtunk venni (ki-ki vérmérséklete szerint, én jegestea, botond sörital), kényelmesen elfoglaltuk helyünket. mellettem szerelmes pár egymásba karolva, elõttünk tényleg a seftesünk.
elkezdõdik a koncert, látjuk a kivetítõn, hogy énekel a dzsémsz, de nem halljuk. mondom botond bazdmeg szelektív a fülem, és csak a metált hallom? negatív, õ sem hall lószart sem.
elsõ hibapont. pont nem sikerült kihangosítani az éneket, csak a lírai szarok alatt volt hallható rendesen az ének.
jĂłlvan, prĂłbáljuk felismerni a számokat (kĂ©t valaha-volt metallicás azĂ©rt nem tudja a gitártĂ©mákbĂłl megmondani, melyik nĂłta is ez, nekĂĽnk az kell, hogy beleĂĽvöltsĂ©k a mikrofonba, hogy “maszterofpápetszzzzzzzzzz”).
valami fura.
énekelnek a csávók, de nem jó a szinkron. mondom wtf. tebotond, szerinted sincs szinkronban hangésakép? ja tényleg, késik a hang.
na persze, hiszen burzsoá ülõhely, messze voltunk a történésektõl. nem vagyok hangosítási szakember, de szerintem ezt úgy szokták megoldani, hogy az ülõszektor elé is tesznek egy hangfalsort, hogy ne a színpadi ládákból 1225km/h sebességgel érkezõ hangot kelljen a 1079252849km/h-val látó szememnek (hú de kurva jó szemem van) késleltetnie.
na szóval ez nem sikerült. így a számok szájról olvasás útján való felismerése is bukta volt.
sebaj, prĂłbáltuk Ă©lvezni a dolgot, kár, hogy egy csomĂł “Ăşj” számot nyomtak, amikrõl fingunk sem volt. Ă©n a reload-ig jutottam, botond csak a load-ig. mármint mĂ»veltsĂ©gileg.
jobban komáltuk volna, ha nem játsszák ezeket az újakat, hanem csak a régi vadállatságokat. persze, tudom én, hogy ez a death magnetic tour, tehát muszáj játszani a halott mágnes-rõl is számokat. de mi ezeket nem akartuk.
na a lényeg: említettem a melletetm helyet foglaló szerelmespárt. mozdulatlanul ültek. frankón. csak akkor mozdultak meg, amikor boti kiment serért, és ki kellett engedniük. már frankón röhögtünk rajtuk, hogy 20 ezerért kijöttek szobrozni.
mondom botinak “figyeld, tutira a nothing else matters-re begerjed”
“áá tuti nem, nĂ©zd meg ez fadarab”. frankĂłn ment a legnagyobb hegesztĂ©s, mindenki ugrált, õk meg ĂĽltek mereven. nem találjátok ki. nothing else matters, a csaj mozgatta a lábát, Ă©nekelte (!!!) vĂ©gig a szöveget. szinte tombolt. vĂ©ge a számnak, vissza minden a kõ állapotba. Ă©rthetetlen 🙂
a vĂ©gĂ©n a seek and destroy… haraptuk a láncot ezerrel, boti majdnem kitĂ©pte a vasszĂ©keket, Ă©s támadásra indult a lilák ellen.

szóval jónak jó volt, ötezret megért, többet nem. ocsmányszar hangosítás, béna show elemek (a rammstein bemelegítésnek nyom ilyen pirotechnikát), uncsi arcok. egyedül a trujillo-n látszott, hogy élvezi amit csinál.
jah, és mondtam már, hogy szarul szólt?