ricsi

|

Elért a végzet

Kedves kobak polgártárs megjelölte a cudarcsávókat. Úgy érzem túlteljesítjük a tervet, mindketten írunk 5öt- Én megpróbálok legalábbis. Aki nemtudná mi a téma:
le kell írnom 5 olyan dolgot, amit a kedves blogolvasók nagyeséllyel nem tudtak rólam.

1. Régebben (mondjuk 15-17 éves korom fele) rockerarc voltam. Hosszú haj, metallica, minden ami kell. Aztán szerencsére kinõttem ezt a baromságot. A zsíros haj égõ.

2.
Ez mégégõbb. Másodikas koromban a suli meletti erõbe mentem a haverommal õsemberest (ez van,na) játszani. Én voltam a fáramászó, felmentem oda nemtom mitcsinálni. Óriási súlyom alatt leszakadt a faág amin álltam, ám a lezuhanást mesteri reflexel kikerültem, hisz elkaptam a fejem felett lévõ ágat, hogyis majdan azon himbálozok tarzanmódra. Persze nem vettem számításba az ág igencsak csenevész mivoltát (mit csenevész, még korhadt is), szóval az ahelyett, hogy megmentett volna, leszakadt, és mindketten lezuhantunk (az ág rám). Mindez nem volt elég, mert a susnyás egyetlen pontját sikerült megtalálnom, ahol beton (!) volt, és arra zuhantam. Eszméletvesztés, minden ami kell. Arra ébredtem, hogy az iskolaigazgató kapar össze. Kórház, 2 hét agyrázkódásmiattimegfigyelés. Hurrá.

3. még soseéletemben nem cigiztem. és ez így jó.

4. Andrásöcsémmel egyszer régebben úgy összeszólalkoztunk, hogy õ szétrugta a kazánajtót, mire én bosszúból fejjel lefele belelógattam a wc-be, majd összekentem fogkrémmel. Megtehettem, mert már akkor is erõs és délceg fiú voltam.

5. Sokan írtak sportolói múltjukról. Nesztek: Általánosban az iskolai sakkcsapat oszlopos tagja voltam. (melette még a rövidtávfutók és a kosarasok között is jelen voltam, de az izgalmas történet szempontjából ezek másodlagosak) Mikor edzõnk, a matektanár úgy érezte, eléggé felkészült és erõs a csapat, elvitt minket versenyre! Persze én éreztem, hogy a verseny unalmas lesz, ezért jó elõre betáraztam LEGO cápával és kalózkapitánnyal. Az elsõ ellenfelem sokat gondolkodott, így bõven jutott idõm a rosszaságok kiötlésére. Mivel nagyon unatkoztam, a két bástya figurát használtam fel, mint a kalóz és a cápa talpazata. Meglehetõsen jól szórakoztam, azonban ezt az edzõ és a versenybírók nem így gondolták, mert pát perc móka és kacagás után diszkvalifikáltak a versenybõl, és a csapatból is repülhettem. Szerencsére a LEGO-kat nem vették el 🙂

Neveznem kell -ó jajj- 5 embert. Hát itt bajban vagyok, mert tökre nem olvasok sok blogot, akiket olvasok, azokat meg mind jelölték azok, akiket olvasok.

Legyen persze eMeM az elsõ, Atee a második ( most szemét módon 2in1 módszerrel letudtam 2 delikvenst. Hiába, tanul az ember a TESCO-ban, ha mást nem túinvan módszereket).
Nyomjon az öreg Fazzy egyet (habár az õ blogja mostanában eltünt).
Andriska kedvéért felkérném legnagyobb rajongónkat, GyurcsókGyurcsány Ferit, mondja meg õ is a frankót.
Végül utolsóként – és utolsó sorban -az összes kedves álnéven fikázó-kommentelõ olvasónkat bíznám meg eme nemes feladattal:).

Gecisok hozzszls »

  1. 3, én se.
    4, hülyék vagytok! 😀

    szrta: kobak — December 30, 2006 @ 11:59 pm

  2. amikor waroztunk (4) akkor min vesztünk össze? nem emlékszem. De a hugod is itt volt, az röhögött rajtam, én meg zokogtam.
    Ez a hülye 7 évvel idõsebb mint én, és így elintézett. lehettem vagy 10 éves. Ezekszerint õ 17. Ennyi. De azért szeretem. na.

    szrta: andris — December 31, 2006 @ 12:09 am

  3. hujuj, en tudom am, h miert tort ki az oriasharc. andriska elfelejtett kopogni a szobaba lepes elott..:D kivulallokent tenyleg eszmeletlen mullatsagos volt, szoval bocsi, andris, ha kinevettelek! felejthetetlen, az tuti!

    szrta: hugi — December 31, 2006 @ 3:39 pm

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Szrd