Egyik munkatársam definíciója alapján: a világ legveszélyesebb emberei a takarítók és a biztonsági õrök. a takarítóknaknak kulcsuk van mindenhova, az õök meg alapból feletted állnak
ezt most megint bebizonyosodott. a gyár megbí­zásából el kellett több napon is látogatnom az utazás kiállí­tásra, a BNV területén. volt jegyem, pénteken eszetremmel be is jutottunk, kolbász kenõmájas prospektus. vasárnap délután 4kor mennék ki megint (pakolni), feltartóztat az õr a kapuban.

– hova, hova
– hát hova mennék, a parkolóba
Р̩s ki engedett be?
– nyitva votl a kapu…

ekkor sokatmondóan benéz a kocsiba, és észreveszi a mûszerfalon heverõ csütörtöki parkolójegyem.
– ráadásul ez a jegy már lejárt
na itt már tudtam, hogy egy bajnokkal állok szemben
mondom neki:

– és mikor volt kérdés, hogy nem. nem mondtam hogy aktuális, a mûszerfalra meg azt rakok ki, amit csak akarok.
erre már nem tudott replikázni
– ki lehet menni
– telefonálok, és hoznak ki nekem belépõt
– rendben, de azt is csak KINNT várhatom meg

ja persze, mert ha a kapun belül vagyok, potenciális veszélyt jelentek. gondoltam tesztlem éberségét:

– és mi van, ha nagygázzal bemegyek, és itthagyom?
– hohó, akkor én BECÉBÉZEK!
nabasszameg. végem van. az ember becébézik. de nem hagyta ennyiben, megforgatta bennem a kést:
Р̩s akkor kihozatom a kocsit
pánikba este, nehogy szegényem emghúzza a derekát amikor hozzák ki a kocsimat, inkább kimentem a parkolóba. ott persze egybõl rámjött a parkolójegyes:

– nyóccáz lesz
– ó, neharagudj, nincs nálam egy fillér sem (ami kivételesen igaz is volt), kifele kipengetem
láttam rajta loading program, próbálta feldolgozni. aztán mikor rájött, hogy kifele is a pénzhez jut (if kézben_pénz than OK) a rendszer kidobta neki a választ:
Рok̩
na bementem jól ,gondoltam minden sima. persze, amikor még át kell jutnom a jegyellenõrzésen.
dugom oda a vonalkódot vadul, cask nem enged be. odajön a mester:
Рezzel ottana sz̩l̩n kell bemenni
hozzáteszem, pénteken megkérdeztem egy másik magasan képzett pénztárostól, hogy ezzel a NYOMTATOTT jeggyel ott a szélén vagy simán? mondta persze simán…
megyek a szélére, nõ leolvassa a kódot, jajj ezzel már pénteken is bementek. mondom persze, én voltam.

– hát akkor nem tud ezzel bemenni
– tessék mondani, ha hazamegyek és nyomtatok egy másikat, akkor azzal bemehetek?
– igen
– akkor tessék már beengedni
Рmi̩rt????
– mert van jegyem. bemehetek?
Рmi̩rt???

még itt sem sikerült processzelnie a helyzetet. gondoltam megmagyarázom, hátha:

– mert mindketten tudjuk, hogy én most hazamegyek, kinyomtatok egy új jegyet, visszajövök, ön beenged vele. kíméljük meg magunkat a hazameneteltõl meg a nyomtatástól, tessék beengedni
– nem

érzed. takarodj haza, nyomtasd ki, szennyezd a város a szaros autódadl, nyomtass ki egy új lapot. mert akkor sem engedlek be te mocskos bliccelõ. tuti vasárnap zárás elõtt 1 órával akarsz belógni. persze nem mentem haza, betelefonáltam, a norbi kihozott egy belépõt, és 10 percel az incidens után odaléptem, mosolyogtam, néni lehúzta, mosolygott, bementem. teljesítette a feladatot. (if jegy=1 then bemehet)