Várvavárt élménybeszámoló. Mindenki örül, ujjong, csuhajj.

Szentkarácsony elsõ napján otthon nálunk, megy a pakolás, két igazi férfi bepakol, mondjuk úgy hogy annyi ruhát, ami 4x olyan hosszú útra elegendõ lett volna mint amire mentünk. Szóval geci sok, tényleg embertelen sok cuccal megbeszéljük szentkarácsonyeste (nemszenteste, hanem utána) hogy akkor majd jól felkelünk reggel olyan 5-6 körül hogy majd el tudjunk indulni korán, és akkor délután még akkor tudunk CSÚSZNI egyet. Igen oké, fel is kelünk olyan 8-9 magasságában, persze azonnal kicsi tökölés után el is indultunk a messzi külföldbe. (na itt még tökre nem készültek képek, nem mintha a késõbbiekben lehetne normális képekre számitani)

Autóút szép és jó, velünk van Zsömle is, aki zsiráf és plüss. Ausztriába érve, már rájöttünk ügyesen, hogy nekünk van fotóaparátunk a frejlejn-tõl, és ha már volt, akkor igen tartalmas, sokat mondó képetcsináltunk mi. Amúgy inkább a kamerába sikerült eszetlen baromságoat belemondani. 6 órás volt a tartalmas autózás, na ezalatt a 6 óra alatt sikerült az összes meglévõ belga cd-t meghallgatni, ami azt jelenti, hogy a Majdmegszokod-on kivul az összeset. Most jönnek a képek, szépek, szinesek, nem túl sokatmondóak.

Zsömle-zsiráf illetve Tigrincs nevû kis pajtása. A képek igen nagy százalékban õket ábrázolják, ám mi nem közöljük az összeset, hiszen ez azért annyira mégsem lenne szerencsés…

Else hiszed olyan jó nekünk, rikkhárd a fárer, én a mitfárer. (A GéPéeSre nem hallgatunk, hülyeség, csak eltévednénk)

Yo. Keményen mondja András merre kell menni a sötét alagútban. (elõre, azt ANNYI)

Ricsike meg hallgat reá, elõre néz, küdi a gépet.

Jaa, és a legszebb, hogy a Ford Mondao tipusu gépjármû, amivel mi mentünk, na AZ nem támogatja az ablaktörlést. Ablakot törölni még csak csak lehetett, na arról már nem szivesen beszélek, amikoris a jeges szélben elkenyte a vizet, és annyit láttunk, mint amennyit ti a következõn fogtok:

Akárhogy is nézzük, az utat nem túl könnyû észrevenni. Na és mi igy mentünk amig oda nem ertünk.

Na aztán beértünk az alagútba, elment a gépées vétel, és akkor vége. Akkor rettegtünk, nehogy eltévedjünk.

na, itt van a ricsiféle videóbizonyíték is. elsõ rész, az odaút. írta és rendezte a cudartestvériségg:



Végül nem tévedtünk el. Odaértünk, nagyon boldogok a két tezsvér, hiszen már 5re ottvoltunk, szóval buktuk a délutáni snowboardozást. De sebaj, legalább tudunk akkor pihenni, aludni, illetve tévét nézni. Nagyon jó, a televizio meghatározó pontja volt a 4 napos útnak, rettentõ vicces dolgokat láthattunk benne.

Amikor odaértünk, persze nagykeményen.. Na akkor vacsora meg aztán meg heló vissza dögleni az ágyba. Ja de persze még azért néztünk is egy kis tévét is, hogy jó legyen.

Hüüüühhh de jó a korcsolya, pacalka szereti is nagyon.

Na itt ezután akkor aludtunk. Reggel felkeltünk, tényleg felkeltünk, vettünk jól bérletet, felmentünk a hegyre mi, sznóbordoltunk, hühh nagyon jó volt, megfigyelhettük azt is, hogy ausztriában minden második legalja sizõ teljes burton ruházatban közlekedik. De a 50éves nénitõl kezdve a kiskölkön át mindenki. Érdemes hát nagy pénzekért ilyet venni! Errõl igazából képi bizonyiték nincs, szóval azt is gondolhatjátok, hogy nem is tudunk snowboardozni, meg nem is voltunk fenn a hegyen, csak elmentünk, és a bérlet árát meg egyéb pénzeket meg jól elittuk.

Na hogy akkor valami izgalom is legyen a mi életünkben, este lementünk a faluba, aholis rettentõ szinvonalas si és snowboard bemutatót szerveztek a helyi schischule oktatói. Errõl nagyon szép videó is van, amint kárvingolnak a 3°os lejtön lefele, illetve száguldanak eszetlen sebességgel… ÓÓ és akkor még ugrató is volt, mondjuk ott volt egykét szépésjó flikkflakk amit bemutattak az igazi PROFI sizok és sznóbordozók.

hühh pacalka rettentõen élvezi a bemutatót, nem is hiszi el mit lát.

Ricsike annyira meglepõdik a látottakon, hogy a kamerába is elfelejt tekinteni, amivel tök jól tudná leplezni borvirágos orcáját. (úgy bebasztunk, de úúúgy)

Megyünk már a felvonóban, András bölcsen fel is vette a gyönyörû szinu bukosisakját biztos ami biztos, nagyon veszélyes hely a felvonó ám.

Hû. itt már nagyon jó, András mutatja is ezt.

Na a Ricsi. Õ itt nagyon szép, megfontoltan tekint bele a kamerába.

Keményen elfáradva döglünk mi itt az ágyban, mert annyit, de annyit sieltünk sznóbordoztunk, hogy már nem látunk. Ráadásul az alkohol, ami füt, eszméletlen.

a jódli. az adta. meg a sör. részegség. orrmozgatás. gyermekgyilkossági kísérlet. minden egy videóban.

Na már nem tart sokáig a poszt, mert már rettentõen unom. Meg már az utolsó este képeit lehet megfigyelni följebb. Aztán másnap még felmentünk a hegyre reggel kora, illetve külön mentünk, András kemény volt és az elsõ lifttel felment hogy tudjon sportúni, Ricsike meg igazi férfi, önfeláldozó, kedves öccse tudjon hódolni szenvedélyének, õ szegény pakol, majd késõbb érkezik a hegyre fel. Délben mi már le is jöttünk onnajt, hogy elinduljunk haza okosan. Igazi magyar szinvonalas férfiak: Parkolóban öltöznek át, mindenki szeme láttára. Igy kell csinalni, -7 fokban alsógatyában az utcan.

Ricsike annyira jól bepakolt, hogy Andráska ezt nem igazan tudja feldolgozni.. Ez látszik is rajta jól.

Ime.

Dö trúli men.

Csodajó hazaút, hála a musztázsnak.

ÚÚÚúújézus, nincsen gépéesjel az alagútban, a két testvér fél, retteg, mindmeghalnak, eltévednek, éhendöglenek.

minderrõl természetesen szintén készült izgalmas képanyag. elsõ kézbõl, itt. félelem. veszély hangzavar. diszkó rettegjetek. most. play. kattint, élvez. örül.

Több értelmes kép nem készült sajnos (értelmesnek a fentieket sem titulálnám szivesen, de az ezek után készültekrõl nem szeretnénk nyilatkozni mégsem. Úgyhogy jól eltitkoljuk õket.) Szóval nincs több kép, nincs több irás. Szép volt és jó.

de van bÓnusztrekk. ezt csak a nagyon elvetemültek nézzék meg. veszélesebb mint egy veszett harciborjú. sokkal. olyan mit egy gyilkos ninjaütés. odabasz

na és még két bónusz, csak nektek!