ricsi

//

Balfaszkodás megint

szántva: 2011 June 17

Rájöttem, hogy ez a blog két dologra jó, azaz két téma miatt járnak ide a népek.

1. Fikázás

2. Rajttunk röhögés.

Nosza, a kettes pontot most megkapjátok. Tegnap mi bizony elmentünk a hungaroringre rakni a motorkerékpárokat. Andriska volt a vezérsofõr, a vektra húzta a két dukót. Reggel elmentünk az utánfutókölcsönzõbe, bérelni egyet jól.  Nagy nehezen odataláltunk a 22. kerületben levõ “2. tolókapu balra” kölcsönzõhöz, ahol is elsõ nekifutásra nekihúztam a futót a verdának. Andráspajtás már itt kezdett izzadni, pedig még csak indult a nap! Kiverettük a szerelõkhöz, feldobtuk a két motort. Itt eszembe jutott, hogy csak a csizmámat és a gumimelegítõmet hagytam otthon, szóval uccu haza- találkozás az ekkermann úr elõtt. Andriska megérkezik, sík ideg. Nem bírja a vezérgép a terhelést, gyakorlatilag basszam meg. Jó, a motoremelõket és Icát Editkét átpakoltam a summer car-ba, és konvojban indultunk.

Andriska folyamatos telefonkapcsolatban ecsetelte, hogy mennyire nem bírja a gép, ez FÉL TONNA BAZDMEG, és hasonlók. Csak kiértünk a ringre, ahol megindultunk a csapatásra. A gyerek azt gondolta, hogy õ szépen otthagyja nekem a vektrát, és õ hazacsapat a KA-val. Mivel mi a pályán bóklásztunk, szépen bepakolta az összes cuccunkat a kocsiba (beleértve staffrod kocsikulcsát is), majd ügyesen elrejtette a kulcsot az ajtózsebbe. Ezután mint aki jól végezte dolgát, bebaszta az ajtót.

Tippelhettek.

Hát persze, hogy bezáródott 🙂 Jövünk le a pályáról, várom hogy a szerelõcsapatom a gumimelegítõt azonnal rakja fel a verdára, de csak andriskát látom nagy fejvakarásban. WTF!? Elmeséli, kacagástól  messze vagyunk. Gábornak cigi, nekem gumipaplan kéne. Staff szerzett egy drótot, hogy majd mi, az autófeltörõtolvajbetörõk. Hát nem. Nyugodtan alhat az utca népe, mi aztán nem tudunk elkötni egy girhes macskát se.
Szóval andráska a különleges tudakozóval történõ bájcseveje után kapott egy jómunkásembert, aki biza szakszerûen nyit. Teszi mindezt jelentõsebb mennyiségû pénzegységért. Nem volt mit tenni, kihívtuk jól. Meg is jött, éppen sétáltunk vissza a büfébõl. Látjuk szál ki a kocsiból, mondom staff-nak: “szted mire odaérünk nyitva lesz?” Hát nyitva lett, a csávónak nem kellett egy perc, és máris boldogan szedhettük ki a cuccokat. Nemsértõdött meg, amikor pénzt kínáltunk neki, boldogan hittük, hogy mára megúsztuk.

Lófaszt.

A hazaút sikeres volt, bár a motorkikötést még gyakorolnunk kell. Nem dõltek le, az a lényeg. Lepakolás után mondom andriskának (uncsi már megint leírni a nevét), veresse el a futót a faterhoz. Kimész jobbra körforgalom nyél. 10 perc múlva csörög a telefonom:
“Itt vagyok a szájbakúrt városban, hogy rohadna meg a kurva élet, dögölj meg te is bazd meg”. Az idézet nem pontos, de mindent elmond.  Röviden és tömören  jobbra helyett balrát sikerült dobnia a fiúnak. Egy gyenge 20 perces utánfutós lazázás után elszállítottuk, és nyugodtan konstatáltuk, hogy vére a napnak. Nem lehetünk ennél balfaszabbak.

Lófaszt.

Töki (az egyik szerelõhaversrác) vitt vissza egy másik utánfutót, Ricsi meg segített. Kihozta, felcsatolta, elintegette. 2 perc múlva sírva röhögve telefonál Töki, hogy az elsõ bukkanó után belenézett a tükörbe, és az utánfutó csendbenpihent az út közepén, míg õ vígan hasított. Hajajjj. Ügyes a ricsi, de jobb ha nem segít.

Na, ennyi volt mára, meguntam a gépelést. Lehet röhögni.