Ez már régi történet, de remekül lehet rajtam röhögni, szóval csak-csak megosztom. Történt vala, hogy a remek kis motoros pajtásaimmal elmentünk gokartozni , ahol bizony lehetõség volt lasertag-et játszani. Nem, nem lézerkardot. Mi a Lasertag? A Lasertag (magyarul lézercsata, lézerharc) egy új csapatjáték, amely fejleszti a stratégiai gondolkodást, a vezetõi készségeket, a csapatmunkát… Elméletileg vicces hasznos mókás játék – olyan mint a paintball, csak lézerfegyverrel lõsz. Elméletileg…
Gyakorlatilag egy cigányputri kaliberû helyen futkostunk mûanyag fegyverekkel, egymásra 30 centirõl lõve. Nulla értelme volt, viszont az egyik teremben egy remek 3-5 centis padka volt a szoba kellõs közepén. Na egyet lehet találni, ki esett pofára benne.
Nyert.
De nem csak elestem, hanem nyélen nekiestem a szembejövõ falnak. Összeestem izibe, a kispajtásaim próbáltak felmerni. Ezt elégé akadályozta, hogy a bal kezemben (figyelem, szakkifejezés következik) kibaszott fájdalom jelentkezett. Mondom csaknem na ne deháthogy eltört? ennyitõl nemlehet haggyálmár. Kicsit még szenvedtem, majd kiadtam a parancsot: mentõt ide, medikoptert! A pajtik hívták KIT-et a számot, ahol természetesen a válasz: tessék bejönni. Megpróbálkoztunk a megindulással, de nem igazán éreztem magam készen a dologra. Azt hiszem itt kezdtem el a magyar egészségügyet kedves szavakkal (gecik, köcsögök, stb) illetni. A 3. telefonra aztán mégiscsak küldtek egy mentõt, ami gyenge 20 perc alatt ki is ért. Bejönnek a srácok, rettentõ jó fejek. Nézik, vakarják, aztán hozzákötik a kezemet a testemhez “még jó hogy ezzel nem indultál el, beájultál volna a fájdalomtól”. Remek köszi hogyafaszba hoztam ezt össze miezmár mibajom.
Veretjük a mentõvel, minden fékezés egy külön öröm. Beérkezünk a Merényi kórházba, ami felõlem akár Debrecenben is lehetett volna. Várok a váróban, körülöttem a friss jégen elesett alkeszek. A velem tartó pajtások elszórakoztatták a folyosó népét, miközben végre sorra kerültem. Röntgen, kézi vizsgálat, fejcsóválás.
Beszélj ember, mi a diagnózis. Könyökficam (Gyakori sérülés a kontakt és a küzdõsportok mûvelõinél. A ficam következtében a rögzítõ szalagrendszer is sérül. A mechanizmust tekintve indirekt (nyújtott karra esés) módon jön létre. A ficam során ér- és idegsérülés is bekövetkezhet. )
Nem vagyok feldobva, mondom szikét azt ne! Kérdezi az altatóorvos, mit és mikor ettem, mert õ biza bekábítana, buli az élet. Mondom 2 órája, “hát az szopás, akkor még 4 órát várunk”. Levert a víz (ami még bennem volt), mondom csináljatok valamit beszarok. Hümmögnek, szólnak a kétajtós szekrény ápolónak (legyen a neve Zsolt) – próbáld már visszarántani.
Megpróbálta.
Ti ne próbáljátok. Fájt. Mondom állj helló. Röhögnek, én is, kínomban. Jön az altalóführer, azt mondja van még egy megoldás, de az veszélyes meg nem tuti. Nem tudta, hogy a középsõ nevem beargrylls, a veszéllyel kelek. Ok rendben feküggyé, beadok a nyakadba egy cuccot, de ne mozogj mert ha rossz helyre adom buktuk a projektet. Adjad injektáljad ne kímélj. Megkezdõdött a procedúra, egy szúrás majd a kérdés “hol zsibbad”. Szerencsére profi volt az ember, és 2. próbára eltalálta az ideget, mert a kezemen futott a zsibbadás. Ez után vártunk még egy fél órát mire elzsibbadtam, majd nekidurálták magukat. Közben persze ment a röhögés, pánikkeltés, remek hangulat volt. Komolyan, ilyen jó társaságban érdemes az embernek az életéért könyörögnie. Na ott tartunk, hogy zsibbadok, doki elkezdi húzni csavarni a karomat. Fájdalom már semmi, viszont viccesmókás ahogy kattog ropog a csont. De sajna akárhogy csûrte csavarta, csak nem akart visszamenni. Jött a korábban említett kisméretû haver egy szintén zenész kollégával. Doki felugrott az ágyra amin feküdtem, 2 csávó nyomott lefele, doki meg húzott. Nehéz átadni a helyzet komikumát, volt ott szitkozódás és alternatív gyógymódok (“menjél már vissza mi a bajod”). Jó pár perc küzdelem után egyszer csak KATT, visszaugrott. Mondhatom kibaszott jó érzés volt, ahogy elmúlt a nyomás/feszítés. Doki aggódva tekint, mondja mostugrikahalavízbe. Nézem nemértem, megemeli, elengedi, vigyorog. Mint utólag kiderült nem elég ha visszaugrasztják a helyére, ha a szalagok nagyon sérültek, akkor rögtön kiugrik újra, és jön az ipari mélyfúrás. Mázli, hogy bírták, tartottak – a doki egy késõbbi vizit során elmondta, hogy 99% biztos volt, hogy mûtét lesz, olyan szarul nézett ki a karom.
Vigyorgás, gipszelés, tessék bennmaradni egy éjszakát – mivan? Az altatófûrer köti az ebet a karóhoz, olyan erõs érzéstelenítõt kaptam idegpályába, hogy átterjedhet a tüdõmre, és akkor nyugodtan megfulladok. Na remek, kérek egy junior suite-t, izibe.
Ez volt az esemény igen izgalmas leírása, remélem mindenki remekül szórakozott. Sikerült egy 10 éves módjára elesnem és elbaszni a bal könyököm. Kérdezte mindenki, síbaleset – hát ennél sokkal lúzerebb 🙂 Közben letellt a 4 hét remek gipszben, és már 2 hónapja gyógytornára járok. Jelenleg 10 foknál tartunk, azaz ennyi hiányzik még a teljes kinyújtáshoz. Emelni, motorozni és feketelacival versengeni még nem tudok – cél a június, amikor már szeretnék motorozni nyélen.
